Van értelme még küzdeni a kapcsolatért, vagy inkább legyen vége?

Kezdeném ott,hogy fél éves a gyermekünk. Eddig rendben mentek a dolgaink,bár nyilván,mint minden kapcsolatban,voltak viták,ellentétek,de most úgy érzem,hogy megszakadok a sok teher alatt. Többször jeleztem neki,többféleképpen,hogy zavar,hogy nincs szex. Kb havonta egyszer szexelünk. Nagyon odafigyelek a külsőmre,hogy ne legyek leharcolt,szexi fehérneműk,smink,magassarkú. Ha kezdeményezek,azt mondja fáradt. Sok kifogása volt már,mondta azt is,hogy folyton ezzel szekálom,így nem tud szexelni velem. Ebben nyilván van igazság,próbálok nem veszekedni,de azért fél év az már rengeteg idő nekem intimitás nélkül. Tegnap nagy veszekedésünk volt,közölte,hogy szeretné ő is megoldani,neki is szüksége van a szexre,de nem egy ilyen nővel. Kérdeztem,miért mi baj van velem,azt mondta nem tudja. Azt mondta nem tud szexuálisan vonzódni hozzám és nem tudja miért,de ha tudná sem biztos,hogy megmondaná. Rettenetesen megbántott,főleg mert nem értem az okokat,nem tudom,hogy miért,mert ha megcsókolom,egyből feláll neki,és a külsőmre is figyelek mindig. Annyira megbántott,hogy jelenleg ránézni sem tudok,de viszont szeretem. Nem tudom,hogy mit tegyek. Tegnap még ő is sírt. Nincs senkije ez ezer százalék. Szombaton egész napos Bécsi kirándulásra megyünk,de már kedvem sincs hozzá.