Hogyan felejtsem el a régi sérelmeket?

Mi sem egyszerűbb. (figyelem, más ne nyissa meg a képet csak a kérdező)

[link]

sajnálom, de nem múlnak el

idővel kicsivel jobb, de nem fogod elfelejteni

Te tudod mit csinálsz N

Nem tudom beszéltél-e erről a problémádról a barátoddal. Nyilván beszéltél neki róla, de mondd el téged mi bánt és, hogy pontosan mit érzel emiatt vele kapcsolatban.

Nekem ez bevált, mindig megbeszéltük a legkisebb tüskét is, ha kellett egy egész estét rászántunk. Ezek után tudtuk mi bántotta pontosan a másikat.

Pont ugyanilyen cipőben járok én is. Én vagyok a férfi ráadásul. A párom sajnos nő létére sokszor viselkedett már úgy, mint elefánt a porcelánboltban. Nem durva dolgokkal, de engem meg tud bántani olyasmi is, hogy figyelmes vagyok, megteszek valamit, nem is várok hálát, de a "ezt meg minek csináltad" helyett inkább ne mondott volna semmit. Vagy amikor az anyja felhúzza őt, akkor velem mondhatni a taplóságig figyelmetlen. Ha a mi családunkban van valami, ami ugyan őt nem érinti, akkor is képes cinikus grimaszokat vágni, vagy amikor életemben először tarkopaszra nyírtam magam (mert elkezdtem kopaszodni és nem tetszett), akkor azzal lépett be, ahogy hazaért és meglátott, hogy "na hogy nézel ki". Szóval ezek apró tüskék.

Nálam a megbocsátás, elnézés, szőnyeg alá söprés úgy van, hogyha őszintén bocsánatot kér, akkor nagyon gyorsan elengedem a sérelmet. De sajnos ő a 15 évünk alatt háromszor, ha kért bocsánatot, abból is kétszer azért, mert kerekperec megmondtam, hogy sértő volt és elvárnám. Aztán sokszor igyekszem engedni, szőnyeg alá söpörni, hogy ne cipeljem a konfliktust, ne rugózzak.

A baj csak, amikor újra ugyanúgy viselkedik, akkor felszakadnak a régi sebek is.

Ezek azok, amikkel együtt élni nem könnyű. váláshoz viszont még kevés indok lenne.