Úgy érzem soha senkivel se lehetnék boldogabb, mint vele, de valami hiányzik, mit tegyek?

Tuti nem vagy szerelmes, mert ha az lennél, észre se vennél más pasikat, legalábbis az első 4 hónapban még semmiképp. nem tudom, hogy érdemes-e így benne maradnod ebben a kapcsolatban, ezt neked kell eldöntened. Mondjuk ha a barátod viszont szerelmes, akkor nem etikus dolog őt hülyíteni.

Nem lehet, h csak barátként szereted, azért gondolsz rá sokat?

Én egyébként most jöttem rá, miután kidobott hogy mennyire is szerettem. Néha a szakitás a távolság döbbent rá, hogy mennyire fontos a másik. AMikor már érzed, hogy elveszitetted akkor szereted a legjobban és legőszintébben. Szerintem próbáld meg elfelejteni azt a srácot ha ennyire fontos a barátod ne hagyd veszni egy bizonytalan kis "vonzódás" kedvéért. Nekem ez a véleményem. Ha én okosabb lettem volna a buliban ott köztünk is izzott a levegő de nem tettem volna meg.

Figyi, ezt nem tőlünk kéne megkérdezned, hanem magadban tisztáznod. Mondjuk az én véleményem az, hogy teljes kapcsolathoz nem elég, hogy jó és megbízható ember a pasid, oda feltétlenül kell az a bizonyos plusz, amit szerelemnek hívnak, mert ettől válik különlegessé a másik, amitől eszedbe se jut másokat észrevenni. Amit te érzel, az egy racionális alapokon nyugvó kötődés, de sajnos nem szerelem. Nekem is volt egy ilyen barátom még nagyon fiatalon, sokat őrlődtem, mi legyen, aztán végül szakítottam. Azóta megéltem egyet s mást, volt részem egy olyan szerelemben, ahol halál szerelmes voltam, de a másik emberileg megközelítőleg se volt olyan jó mint a régi pasim. Most találtam meg 28 évesen azt a férfit, akihez férfiként is vonzódom és aki egyben egy fantasztikus pasi kívül belül is. Neked is érdemes lenne ezt kivárod inkább.

sztem a másik srác iránti "érzelmeid" nem valodiak.csak o fiu te meg lány és ez bekavar.ennyi.