Szánalmas, ha férfiként feladtam, hogy kapcsolatom legyen?

igen, kissé szánalmas. és pont emiatt a rinya stílus miatt nincs barátnőd...és ezzel nem szerettelek volna megbántani. de én sikítófrászt kapok az ilyen emberektől, akik ennyire rágörcsölnek a dolgokra. azt írod, hogy 10 éve a kapcsolatot várod, erre készülsz. nemár. kicsit fogjad lazábban az életet. ha engednél ebből a negatív hozzáállásból, gyanítom, nagyobb sikered lenne.

23L

"De úgy érzem innen már csak az öngyilkosság van hátra"

Inkább ez a hiszti a szánalmas.

Nos nekem is sokáig 2-3 hónapos kapcsolataim voltak (évekig ez ment)már kb 25 éves koromig.

1 évig pont olyan korszakomban voltam,hogy nem kerestem senkit.Azt hittem örökre egyedül maradok már

aztán jóra fordult minden,jó ideje már boldog párkapcsolatban élek :)

Neten ismertem meg a jelenlegi barátnőmet.Ő írt rám ráadásul.Összejöttünk és azóta tök jól elvagyunk :)

Ráadásul nem is lakik messze tőlem.

Nem kell görcsösen erőltetni,előbb utóbb lesz majd barátnőd neked is meg látod.

Addig is lazulj el és járkálj ide oda haverokkal stb.

Soha ne add fel!

Ne görcsölj ezen. Pozitívabban gondolkozz! Mondogasd magadnak/magadban hogy: Jól érzem magam a bőrömben és bármit elérek, akár egyedül, akár mással.

Te egy nagyon jó szinten vagy jelenleg, ez kitűnő kiindulópont ahhoz, hogy kapcsolatod legyen. Komolyan egy hajszál választ el attól amit megakarsz valósítani. Na most még vagy elvágod azt a hajszálat, vagy elkezdesz lassan mélyre süllyedni... Azt nagyon nem ajánlom, hidd el te sem akarod. Én megjártam ezt és sokkal nehezebb ebből felépíteni újra azt, ami egyszer megvolt. 25 évesen egyáltalán nem késő, akkor aggódj majd, ha 40 évesen is itt tartasz. Sokan örülnének, hogy egyáltalán összejön nőkkel valami. Vannak már tapasztalataid, azokat kéne hasznosítani: elsősorban figyeld Önmagad. és a nőket is. Lehet rosszul választottál eddig, lehet más oka is. Nem tudom, hogy te mennyire vagy "friendzone" típus, de ahogy leírtad a dolgokat, úgy látszik, hogy efelé tendálsz. Ha engeded, hogy folyton csak panaszkodjanak neked, akkor könnyen megtörténik. De ha laza vagy, flegmán lereagálod az ilyen hiszti rohamokat, akkor felfogják, hogy nem te leszel a lelki szemetesládájuk. Nem azt mondom ezzel, hogy ne hallgasd meg őket, csak az ne lépjen át egy bizonyos határt. Adott esetben lehet ezt normálisan, őszintén is közölni velük.

Az öngyilkosságot pedig felejtsd el! Ismerősöm öngyilkosságban halt meg. Csak 2 órát láttam a család szenvedéséből, ami életük végéig fog tartani... Előtte bennem is felmerült... De amikor tényleg megtörténik a környezetedben, akkor fogod fel igazán ennek a tettnek a súlyát.

Nem szánlak, teljesen érthető, hogy így érzel, de akkor változtass, keresd meg a problémát és oldd meg! :) Próbáld meg úgy felfogni, hogy minden probléma egy kaland :)

Szia! Nem szánalmas! De, a feladást nem javaslom...soha. Érdemes megnézni, miért csak rövid időkre tudsz párkapcsolatot létesíteni? Ált. Te adod fel vagy a partnereid szakítanak veled? Mit mondanak a szakítás okáról? Miben vagy / lehetsz sok vagy kevés egy nőnek? Valszeg azért neked "sírnak" a nők, mert láthatnak benned egy empatikus emberkét, akinek el merik mondani az intim dolgaikat. Ezekből a beszámolókból nagyon sokat lehet tanulni, hasznosítani. Ha már úgy gondolod, eleget tanultál a beszámolók által, akkor az a kérdés, mennyire tudsz kreatív lenni az együtt töltött idők alatt a kommunikáció során. Mennyire színesen tudsz beszélni önmagadról, a véleményedről, hozzáállásaidról és milyen kreatív kérdéseid vannak a partnered felé? Nagyon sok nő azért is beszél részletesen az exekről, mert legalább van téma vagy tudják magukat sajnáltatni vagy jobbnak / többnek akarják magukat feltüntetni stb. A beszélgetés alatt mondd el, az exekről csak a legszükségesebbeket szeretnéd meghallgatni, a többi nem tartozik rád. Az intelligens nő ezt megérti. Aki tovább regél a volt pasijáról(azért még egyszer ismételd el a kérésedet, miszerint csak egy szintig vagy nyitott ebben a kérdéskörben, mert lehet, elsőre azért nem értette meg, mert éppen a randihelyen hangos volt a zene és tényleg nem hallotta elsőre pl.) attól elbúcsúzol és folytatod a társkeresést, méghozzá aktívan. Érdemes lenne elmenned egy társkapcsolati terapeutához / pszichológushoz (Te egy értelmes emberke vagy, ezért tudhatod, itt rengeteg hasznos infót kaphatunk), aki felméri a kommunikációdat és felmér mindent, ami veled kapcsolatos és ez alapján tud tanácsot adni, hol lehetnek / vannak a gubancok , hogyan lenne érdemes ezen változtatni, hogyan láthatod másképpen az eseményeket hatékonyabban. Mivel nem ismerlek, nem látlak, nem hallom hogyan beszélsz, ezért is érdemes egy szakembert felkeresned, mert lehet, teljesen máshol kellene keresni a megoldásokat, ha ezeket az infókat megérzékeli a segítő, mint ezek tudta nélkül is másképpen áll hozzá az ember.

Az öngyilkosság a világ legönzőbb cselekedete. Könnyű megoldás.....-nak tűnik. Kilépsz az életből, a te ügyed megoldódik és ennyi. Viszont egy halom embert itt hagy az öngyilkos, akik szeretik őt, akik valamennyire vagy teljesen közel állnak hozzá. Őket egész életük során végig kíséri az a tudat, hogy ők a hibásak abban, hogy ezt nem tudták megakadályozni. Elég sok olyan emberkével beszélgettem, akiknek a gyermeke / szüleje / barátja / munkatársa / osztálytársa stb. öngyilkos lett és ezek az emberek kisebb-nagyobb-még nagyobb mértékben tönkrementek lelkileg / testileg, amiért ezt nem tudták megakadályozni. Az önvád, a depresszió erősen nyomot hagyott az életükben és a környezetük életében is. Bízom benne, ezzel sikerült lelkiismeret furdalást elindítanom benned! Nem adhatod fel sem önmagad miatt, sem más miatt. A megoldásokat érdemes kutatni, méghozzá folyamatosan. A jó pap is holtig tanul...tudod! Valakinek még diplomája sincs és nem adja fel! valaki testileg lebénult és nem adja fel! Valaki fedél nélküli és szintén nem adja fel! Valakinek 20-30 éve nincs társkapcsolata és nem adja fel! Te miért is adnád fel? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Te okos vagy, jóképűnek mondod magad, az egzisztenciádat megteremtetted, tehát a többiek hendikeppel indulnak hozzád képest. Nem azért születtünk erre a világra, hogy feladjunk dolgokat, hanem azért is, hogy ne problémákat gyártsunk, hanem megoldásokat keressünk. Eddig egy-két úton jártál, ami a társkapcsolatokat illeti, de most érdemes lenne egy másik utat is választani és ez a segítség kérése egy terapeutától, mert más alternatívákat is kaphatsz tőle, hatékony visszajelzést önmagadról is, aminek hatására hosszútávú kapcsolatot is képes lehetsz kialakítani.

Nem véletlenül találkozunk emberekkel, helyzetekkel. Ők azért kerülnek a közelünkbe, mert valamit fontos lenne általuk megtanulnunk vagy/és segítenünk a másiknak. Amint segítünk a másiknak szívből, azt veszi észre az ember (persze, ha nyitott és nem önsajnálkozós típus), hogy egyre több jó dolog történik vele. Amire figyelünk, azt erősítjük, annak adunk energiát. Ha a negatívra figyelsz / megjeleníted magadban pl. arra, eleged van, biztos ő is elhagy téged, baromság az élet, öngyilkos leszel, a lelkedet is kiteszed, ciki...stb, akkor ezeknek adsz energiát és csodálkozol, amiért még mindig nincs társad. A pozitív dolgokra figyelj: mindenben megtalálni a pozitívumokat. Ez tanulható, elsajátítható! Egyszer valaki kórházba került egy súlyos baleset miatt..és most már elmondhatja, hál'Istennek, mert ott ismerkedett meg a mostani férjével. Addig marad az életed egy kínszenvedés, ameddig ennek adsz energiát. Miből tartana elindítanod egy pozitív utat? Eddig is tanulságos volt az életed, de most másképpen lehet tanulságos, jobb, ha ezt választod. A "feladós" emberek közelébe sokszor "feladós" emberek kerülnek, no nem azért, hogy mi is adjuk fel, csak az élet meg akarja mutatni, milyenek vagyunk mi. Mindenki tükör a másiknak. Kérdezheted azt, a Te esetedben hol a tükör, hiszen Te hosszútávra tervezel, de aztán a nők elmennek mellőled. Érdemes megnézni, mi zavar téged egy ismerkedési fázisban: másik egója, sokat beszél és már túl sok neked, nem kettőtökről beszél, hanem másról stb. Ha megfogalmazod pontosan a feszültségedet, az már nyert ügy. Amint tudatosodik, hogy benned is megvan az a tulajdonság, ami a másikban zavar, csak egy kicsit másképpen, akkor a kapcsolatok átalakulnak. Szóval zavar téged, ha a nők az exekről beszélnek. Érdemes felkutatnod magadban, Te miben / kiben ragadtál meg, mit nem tudsz lezárni hatékonyan, ami a múlttal kapcsolatos? Miről szoktál beszélni, ami esetleg mást zavarhat? Mik azok a témák, amik dühíthetnek másokat és még jó pár kérdést fel lehet tenni ezzel kapcsolatosan is.

Ne add fel! Egyszerűen tanuld meg élvezni az életet és kihívásnak tekinteni. Egy napot sem érdemes önsajnálattal, sajnálkozással eltölteni, mert az rombol bennünket és a környezetünket is. Akkor inkább miért ne az építést válasszuk? Megoldások vannak, méghozzá nem is kevés a Te esetedben is. Egy tökjó játéknak lenne érdemes felfogni mindent és pozitívan szemlélni az eseményeket, és ettől olyan pozitív lehetsz, hogy azt sem fogod tudni, melyik nőt válaszd majd. A nők sok esetben elhagyják a negatív társat. Ha pozitívan szemlélsz valamit, de mégsem sikerül, akkor morfondírozz azon, hogyan lenne érdemes másképpen csinálnod, ami kifejezetten pozitív.

Ajánlott irodalom: A titok c. könyv. Ezt a youtube-ról is letöltheted, kb másfél órás film. Óriási!

Ajándékba küldök még neked Anthony de Mello idézeteket:

Utazó: Milyen időnk lesz ma?

Juhász: Olyan, amilyet én szeretek.

Utazó: Honnan tudod, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretsz?

Juhász: Miután rájöttem, uram, hogy nem lesz mindig olyan idő, amilyet szeretek, megtanultam szeretni azt, amit kapok. Így aztán biztos vagyok benne, hogy olyan időnk lesz, amilyet szeretek.

...- Megbánthat-e valaki téged, ha nem vagy hajlandó megbántódni?

A Mester csendben végighallgatta a férjére panaszkodó asszonyt. Végül így szólt: - Kedvesem, a házasságod sokkal boldogabb lenne, ha te jobb feleség lennél.

- Hogyan lehetnék az?

- Hagyj fel abbéli erőfeszítéseiddel, hogy jobb férjet faragj belőle!

Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz, az nem a világ és a körülötted lévő emberek, hanem a saját gondolkodásod.

Hogy szabaduljak meg a félelemtől?

- Hogy szabadulhatnál meg attól, amihez ragaszkodsz?

- Azt mondod, hogy valójában én ragaszkodom a félelemhez? Ezzel nem értek egyet.

- Gondolj arra, hogy mitől véd meg a félelmed, s majd egyetértesz.

A kínai történet szerint egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:

- Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:

- Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:

- Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

- A megvilágosult ember számára a világon minden tökéletes úgy, ahogy van - mondta a Mester.

- És a kertész? - kérdezte valaki. - A kertész is tökéletes?

A kertész púpos volt.

- Tökéletes arra, amire az élet szánta - mondta a Mester.

- A kertész egy tökéletes púpos ember.

- Nyisd fel a kincsesládádat, és élvezd a kincseidet!

Lehetetlen úgy segíteni másokon, hogy egyúttal önmagadon ne segíts, vagy megkárosítani másokat anélkül, hogy önmagadnak ne ártanál.

A titok az, hogy ne mondj le semmiről, ne kötődj semmihez, örülj mindennek, és engedj el mindent, engedj mindent folyni.

További szép napot, kitartást, hatékony játékot, vidámságot kívánok neked sok szeretettel.