Fiúk (és lányok) ti hogyan emésztitek/emésztettétek meg a fájdalmaitokat a párkapcsolatotokban? Tipp?

Szó sincs megcsalásról, semmi ilyenről. Én egy (és most lehet ki fogtok nevetni engem ez miatt) érzékeny 20 éves fiú vagyok, egy szerelmes, merengő,romantikus(többnyire),szerető,nemes lelkű és hűséges fiú.(ezeket a jelzőket nem én találtam ki, hanem ezeket kívülállók mondták el rólam) Én bármit megteszek a páromért, a szó legszorosabb értelmében, gondoskodó vagyok(még ha az én káromra is megy), a párom előzőjéhez képest(a párom bevallása szerint) sokkal jobb képű, és én nem vagyok zárkózott,(csak belül zárkózott de ezt nem mutatom kifelé)én bárhova elmegyek a páromért, bárhol találkozok vele Budapesten, mindig bemegyek az egyetemére , pedig drága a metrójegy.(az előző nem ment el sehova a barátnőjéért) Én is okoztam sok fájdalmat a páromnak(féltékenység,vádaskodás), és megannyiszor bocsánatot kértem ez miatt, és gyökeresen próbálom magam faragni. NEkem Ő a második, az előző nagyon elbánt velem. NEki is én vagyok a második, az előző nem is szerette, nem tett meg érte semmit. DE még is azt érzem hogy nem vagyok értékelve. PEdig azoka csajok, akiket jó párszor már átvágtak, kapkodnak az ilyen fiúkért(mások szerint)mint én vagyok. Lehetséges hogy még nem érte elég csalódás a barátnőmet? ÉS ti hogy tudjátok feldolgozni a fájó dolgokat?(ugy persze hogy nem akarjátok elveszíteni a párotokat. ÉS még egy fontos dolog, én már az első páromat is halálosan komolyan fogtam fel, ugy ahogy ajelenlegit is, mert én életre szólóan tervezek.