Jogosan vagyok kiakadva barátnőmre?

Egyik barátnőm, valahányszor új ismerőst, vagy akár pasit viszek be a baráti körbe, mindig elkezdi magát sajnáltatni, és játszani az élet mártírját.

Én/ mi mindig ott vagyunk neki hogy meghallgassuk, de állítólag nem akar minket a gondjaival terhelni, helyette mindig az aktuális páromat terheli a világfájdalmával.

Múltkor mosoly szünetet tartottam, miután egy fél éjszakát végigbeszéltek a pasimmal, az ő panaszairól, jajj de rossz életéről. Nem esett jól, talán féltékeny is voltam.

Nem érti min sértődtem meg, nekem pedig nehezemre esik elmagyarázni hogy hagyja már békén a pasimat az ő gondjaival, mert azért én is sajnálom őt.

Van egy olyan sejtésem ráadásul, hogy a panaszkodás közben igen csak egy hullámhosszra kerül az emberekkel, és totál mellőzöttnek érzem magam. Csak féltékeny dög vagyok, vagy van benne valami jogos hogy engem ez zavar?