Velünk / velem van a baj?

A barátommal 2 éve vagyunk együtt. Én 2 és fél éve költöztem fel Pestre. Az otthoni barátaim otthon vannak, a pestiek pedig elfordultak tőlem, mikor összejöttem a barátommal. Mindannyiuk szingli a mai napig és valahogy nem tudták felfogni milyen ha jön a nagy szerelem és ahelyett hogy kicsit türelmesebbek lettek volna, mint az ovisok, tulajdonképpen "kitagadtak"... pedig ekkor már mindenki 19 körül volt. Ezután csak a közös barátain maradtak nekem, a barátomnak voltak még saját, gimis haverjai, akik egy idő után szintén közös barátok lettek, én is egyre jobban kijöttem velük, majd egyszercsak bumm, mindenki eltávolodott tőlünk. Szinte minden ilyen haverunk egyedülálló, de mi abszolút nem az a pár vagyunk , akik ha elmennek valahova másokkal, akkor egymás szájában lógnak... ha úgy van, egymáshoz sem szólunk, mindenki beszélget azzal, akivel akar. Társaságban inkább haverok vagyunk, mint szerelmesek és ez a kapcsolatunkra is jellemző. Előbb vagyunk barátok, aztán szerelmespár.

Senkivel nem volt semmiféle konfliktusunk, csak egyszercsak lekoptak. Én meg jelenleg ott tartok, hogy odahaza, vidéken a barátnőimmel ritkán találkozom csak, amikor hazajárok, itt fent Pesten pedig tök egyedül maradtam. A páromnak itt van a családja, testvérei, rokonok, unokaöcsi, akivel éli a kis saját életét, ahogy annak lenni kell. Nekem itt fent se családom, se egy olyan barátnőm nincsen akivel kimozdulhatnék. Aki még van, a kemény mag, az sosem mozdul ki otthonról, még egy kávéra is lusta eljönni. Hétköznap azért nem, mert másnap meló, hétvégén meg mert pihen. Tudom, lehet elsőre úgy jöhet le, hogy velünk van a baj, hogy mindenki lekopott, de tényleg nagyon jó barátok vagyunk, ha valaki úgy viszonyul hozzánk, abszolút semmi okát nem látom. Illetve ki vagyok teljesen attól, hogy nekem itt fent senkim nincs és nem tudok senkivel találkozni :(