Normális az a férfi aki visszautasít egy randit?

mi lenne, ha inkább azon lennél, hogy te add meg neki azt a jót?

bazz nője lehetne és itt siránkozik...

Állnál végre a tökeidre és lennél férfi.

Szerencsétlen vagy? Jobbat érdemelne nálad? Kap is!

De ha téged akar, EZ a puszta tény miért nem tud motiválni, és ha úgy érzed méltatlan vagy hozzá, mért nem ebből merítesz, hogy jobb legyél, felnőj hozzá, és VELED legyen boldog.

Ilyen hozzáállással nem is érdemled meg.

Szedd össze magad és légy férfi!

Nem azzal kellene a saját egód feltornáznod, hogy elhiteted magaddal, hogy te most milyen rendes voltál ezzel a nővel... Honnan tudod, hogy nem pont miatta jönne helyre az életed? Tudod, van az a mondás, hogy minden erős férfi mögött egy erős nő áll... Ez inkább úgy igaz, hogy minden erős férfi mögött egy olyan nő áll, aki tudja kezelni. Lehet, hogy téged pont ő tudott volna.

Ne játszd a mártírt...

Rossz a hozzáállásod.

Ha te hozzá képest egy szerencsétlenség vagy... akkor megtaláltad a legjobb motiváló erőt arra, hogy a párodhoz méltó ember légy.

Amúgy ez egy randi. Itt a lány is mondhat még nemet. Vagy netalán attól félsz visszautasít a végén?

Én nem értettem soha ezt a "kevés vagyok a páromhoz" szöveget... akkor tegyél érte, hogy méltó légy hozzá!

Tulajdonképpen vissza utasíthatod, de mi lenne ha még is megpróbálnád. Ahogy írtad hogy az életed szomorú még nem jelenti azt hogy nem lehet barátnőd, mert lehet hogy a lánynak tényleg tetszel és meg szeretné veled próbálni és segíteni neked hogy legalább a szerelemben álld meg a helyed.

Lehet hogy azt mondod hogy szerencsétlen és töketlen vagy, de ha a lány hívott el randira akkor egy próbát mindenképp megér a dolog. Ha bejön neked meg tényleg rendesnek találod akkor használd ki mert szerintem az életben nem lesz lehetőséged ilyen lányt találni mint ő és lehet hogy ő sem fog olyan rendes pasit találni mint te.

Én lány vagyok, de amikor megismertem a leendő barátomat akkor én szerettem őt mert szerelmes lettem belé, de én is hasonlóan voltam vele mint te hogy nem akartam tőle semmit mert féltem hogy csak szenvedne és aztán dobna, mert oké hogy nem vagyok túl szép lány, de neki az voltam, és nagyon szimpatikus vagyok neki a mai napig is :) De akkor akartam azt hogy ne erőltessük mert féltem hogy csak aj lesz belőle és azzal csak szomorú lesz és elveszem tőle a lehetőségeket.

De ő akkor azt mondta hogy próbáljuk meg mert ő jót akar nekem, és segíteni akar hogy ha a családom semmibe vesz, és nem jövök ki jól a szüleimmel akkor legalább egy saját családom lehessen, mert mondta hogy nagyon nehezen találhatok olyan barátot mint ő mert már akkor is a legtöbb pasi csak azért akart engem hogy párszor ágyba vigyen és dobjon. De a barátom nem ilyen. 3 éve vagyunk együtt 1,5 éve költöztünk össze amikor leérettségiztem akkor a barátom segített nekem munkát találni. A szüleimmel is jobb lett a viszonyom mert a párom nagyon sokat tett azért hogy valahogy elfogadjanak olyannak amilyen vagyok, igaz hogy ha sokáig vagyok náluk a mai napig nem jövünk ki jól, de most hogy nem vagyok otthon így rendszeresen hívnak, aggódnak értem, és végre foglalkoznak velem.

És ezt a barátomnak köszönhettem hogy végre rendeződtek a dolgaim és boldog ember lettem egy szomorú kamaszlányból, akinek kevés barátja volt, és rossz társaságba keveredtem, ugye cigi és alkohol rabja voltam 14 éves korom óta. De az italról már leszoktam, buliban sem iszom, cigiről még nem, de már nem megy el napi másfél doboz hanem csak fél. De a barátom mondta hogy ennyi kell. Ő is cigizik de csak ritkán gyújt rá és csak mértékkel iszik alkoholt.

Amikor lehet akkor elvisz szórakozni, bekerültem az ő baráti társaságába mert ő 3 társaságba is benne van, és nagyon jó emberek, nekik is sokat köszönhetek hogy így 21 évesen emberszámba vesznek és nem vagyok depressziós meg lázadó.

Egyszerű szorgalmas lány vagyok, aki nagyon jó a munkahelyén és mindenkivel nagyon jól kijövök köztük a szigorú főnökömmel is már tegező viszonyban vagyok ami ott nagyon ritka.

Tehát rengeteget köszönhettem a páromnak és én marha 3 éve vissza akartam utasítani, de ő rábeszélt hogy próbáljuk meg, és erre tessék, már saját boldog életem van és minden jó, pedig előtte minden rossz volt és akkor elképzelni sem tudtam hogy mi lesz velem 20 éves koromba amikor már kikerülök a suliból az életbe.

Szóval tessék szépen megpróbálni, ismerd meg azt a lányt jobban, randizzatok. Ha tényleg nem megy még mindig ott hagyhatod és beszéljétek meg a dolgot inkább ha úgy érzed hogy gondod van.

Ha rendes lány akkor segíteni fog neked. Ha meg nem akkor ő nem érdemel meg téged!

Szerintem becsüld meg nagyon mert nem tudhatod mikor találod meg újra azt a lányt aki így szeretne téged mint ő!