Kikészít a barátom, mihez kezdjek?

Szóval a helyzet dióhéjban az, hogy holnap vizsgázok egy elég gázos tárgyból. Tiszta ideg vagyok, mert ma is vizsgáztam, 30 tételt kellett megtanulnom, holnap pedig 160 tételből kell írnom, amiből tudok vagy 30-at :S ráadásul elég gázos is, mert kémiából, mikrobiológiából áll.

Telefonon beszéltünk anno, akkor még tanultam, de mondtam neki hogy csinálok puskát biztos ami biztos, így nagy gond nem lehet. Aztán most facebookon beszéltünk, írtam neki hogy a 160-ból csak 30-at sikerült megtanulnom, meg hogy az agyam már le van zsibbadva, mire benyögi, hogy "hát akkor bukó". És nem is az, hogy "hátha sikerül" vagy "hátha jó tételeket kapsz" vagy bármi hasonló bíztatás, hanem még nekiáll itt magyarázni, hogy most mi van, ő nem tud helyettem megtanulni. Na a vizsgaidőszakos stressz is kifejtette hatását, felhúztam ezen magam elég rendesen, mert mindig ezt csinálja, erre ő: "nekem ehhez nincs most türelmem, nem úgy értettem, úgyhogy befejeztem a vitát". Csak én meg már nagyon unom, hogy ő láblógatva elvégzett egy szakiskolát úgy, hogy egész életében tanult kb annyit, mint amennyit én 1 félév és akkor ő szól be hogy jaj akkor bukó. Mondom itt van a 160 tétel, meg lehet tanulni ha te többnek hiszed magad! Erre bevágja, hogy hát jó, de akkor ne sírjak majd neki, ha nem sikerül! Hát az eszem megáll!

Fel tudnék robbanni, olyan ideges vagyok. Mostmár nem csak a vizsga miatt vagyok ideges, hanem mert a kedves párom itt hagyott fortyogva, meg amikor a szemére hánytam, hogy csak a saját dumáját fújja, nem pedig próbálna a másik kedvében járni, akkor azt válaszolja erre, hogy akkor vége.