Mit tennétek ha a párotokkal jol ellenétek de a családjával (egy házban lakunk) nem jöttök de nincs hova mennem lakni?

és a párodnak van keresete? akkor külön is költözhetnétek két fizuból csak menne már

hány évesek vagytok? miért költöztél oda? N

Költözz haza a saját szüleidhez....Ezért nem jó ha otthonról egy pasi lakásába,vagy a pasid szüleinek a házába menekülsz...

Hogyhogy nem szeretnek? Engem mindegyik pasim családja szeretett/kedvelt (oké, nem volt olyan sok). Nem azért írom, hogy én mekkora király vagyok, vagy ilyesmi, a lényeg az, hogy ennek érdekében annyit tettem, hogy udvarias voltam a párom családjánál, kicsit visszafogtam magam, nem voltam ordenáré (nehogy félreértsd, nem állítom, hogy az vagy), nem káromkodtam, odamentem anyóshoz ismerkedni/beszélgetni, stb... egyszerűen érdekelt, hogy "honnan jött" a párom. Szóval semmi extra. Én mindenképpp megpróbálnék jól kijönni velük, attól függetlenül, hogy együtt kell-e laknom velük, vagy nem. (Mégiscsak ők lesznek -terv szerint- a gyerekeim nagyszülei). Szerintem először erre kellene valamilyen megoldást találni, hogy jobban kijöjjetek egymással. Ha gondolod, és kifejtenéd, hogy miért is nem jó a kapcsolatotok, talán tudunk ebben segíteni. A pénzhiánnyal itt nem tudunk mit kezdeni, viszont ezzel kapcsolatban megkérdezném, hogy a párodnak van-e keresete.

Huh, ez tényleg nem semmi, főleg a kedves nagyi. Most nézz hülyének nyugodtan, de az első dolog, ami eszembe jutott, hogy odamegyek a nagyihoz, és kedvesen, ártatlanul megkérdezem, hogy miért utál engem? Biztos meglepődne a mama. x) Ezt a családi összejárás/családi vacsik, stb. dolgot teljesen átérzem, furcsa és nehéz dolog ebbe beilleszkedni, ha nálad nem ez a megszokott. Ezt alkalomadtán akár el is mesélheted a kedves szülőknek. Tudom, így gép mellől könnyű beszélni, de talán kezdetnek az lenne a legjobb és legnehezebb lépés, hogy beszélsz velük. Őszintén elmondani, hogy te szereted az ő pici fiúkat, és szeretnél beilleszkedni ebbe a családba, de érzed, hogy nem kedvelnek, az okát nem tudod, de szeretnél ezen változtatni. Ha kicsit is intelligensek, akkor megfordul a fejükben, hogy ehhez mekkora bátorság kell, egyenes jellemre vall, stb. Pároddal beszéltél erről? Az elköltözésről biztos, hiszen írtad, hogy ő nem hajlandó rá, ami részben érthető, ugyanakkor nem tudom, hogy ezt megbeszéltétek-e, hogy téged utál a nagyi, a szülők nem kedvelnek, miért lehet ez, és hogy ez neked rossz, furcsa is, hogy őt nem zavarja a dolog. Az utálkozás, főleg házon belül sok energiát kivesz az emberből, az állandó rosszkedv pedig hosszú távon tarthatatlan, és elképzelhető, hogy tudat alatt ebből is fakadnak köztetek viták. Szerintem én elmesélném neki, hogy oké, te önző módon (kicsit finomabban fogalmaznék) nem látod/nem érdekel téged, hogy nekem ez mennyire rossz helyzet, de én hajlandó vagyok érted a kompromisszumra és itt maradok veled, mert szeretlek, viszont szeretném, ha legalább ebben segítenél nekem, hogy jobb viszonyt alakíthassak ki a szülőkkel/nagyival. Közösen biztosan ki tudnátok találni valamit, hiszen ő ismeri őket a legjobban, tudhatja, hogy mit kellene tenned ahhoz, hogy megnyíljanak feléd/megkedveljenek. Mit gondolsz?

Az oké, hogy beszéltetek erről a pároddal, de úgy látom, nem sokat (kb. semmit sem) tesz annak érdekében, hogy változzon a dolog, márpedig ha ő sz-@rik rá, egyedül egy család "ellen" nem igazán tudsz mit csinálni. Az, hogy "te mentél oda, neked kell beilleszkedni", sajnos jogos, csak hát a te esetedben nagyon nehéz. A lényeg, hogy én nem hagynám, hogy a párom lesz-@rja a dolgot, amit a 6-os válaszban írtam, aféle ultimátumként elmondanám neki. (" Szerintem én elmesélném neki, hogy oké, te önző módon nem látod/nem érdekel téged, hogy nekem ez mennyire rossz helyzet, de én hajlandó vagyok érted a kompromisszumra és itt maradok veled, mert szeretlek, viszont szeretném, ha legalább ebben segítenél nekem, hogy jobb viszonyt alakíthassak ki a szülőkkel/nagyival.") Amikor pl anyós belédköt ("ezt a virágot igy meg ugy kéne rakni,vagy hogy amaban a virágban mekkora gaz van vegyem már ki,vagy hogy ha főzők valamit akkor ezt te igy szoktad én nem igy meg hoyg én nem igy csinálnám stb."), akkor a párod nincs ott? Hogyan reagálja le a dolgot, esetleg "megvéd" (bár a leírtak alapján sajna nem nézem ki belőle, pedig ezt kellene tennie), vagy nem is érdekli különösebben? Egyébként ha ilyenkor egyedül vagy anyóssal, vagy a párod meg se hallja ezeket, akkor én maximum a "nyalizást" tudnám javasolni. Nagy levegő, és "őszintén", kedvesen mosolyogva: "tényleg, és hogyan csinálná? Aha, ez így tök jó, minden nap tanul az ember". Ha tényleg rosszindulatból köt beléd, akkor ha látja, hogy ez téged nem bánt, és nincs rád hatással a dolog, sőt, értékeled a "segítségét", akkor egy idő után biztosan leállna vele. Emelkedj felül ezen a rosszindulaton, legyél te az érettebb, okosabb. Ha már nagyon a kiakadás szélén állsz, ehhez a "gondolathoz" tudsz fordulni vigaszért. Sajnos mostmár az a benyomásom, hogy őszintén jó kapcsolatot nem biztos, hogy ki fogsz tudni alakítani velük, szóval innentől a cél a "színészkedés", hogy ne kössenek folyton beléd, és később megkedveljenek. Hosszú és nehéz "munka" lesz, de szerintem a későbbiekre nézve megéri. A párodnak pedig ne hagyd, hogy lesz-@rja a dolgot, igenis segítsen neked ebben, ezt a minimális áldozatot igazán meghozhatja a kapcsolatotokért, és azért, hogy neked könnyebb legyen.