Mitöl van ez a hiányérzet?

Hát eleinte engem nem érdekeltek a lányok, pedig voltak jelentkezők rám, madj emgismertem egy lányt, eleinte ő sem érdekelt, majd egymásba szerettünk, összejöttünk.... bármi hülyeséget csinált úgy éreztem mitn te, hogy ha nem lenne akkor nem lennék egész... most már nem így érzek, csak kellenek barátok/haverok, sok közös program, HOBBI... Jó vele lenni, de nélküle sem egy katasztrófa az életem, mert rájöttem, hogy régen kapcsolatfüggő voltam, és miután rájöttem orvosoltam a problémát....

Szerintem ne feltétlenül egy barátnővel/fiú baráttal próbáld betömni azt a lyukat...(persze lehet, de nem csak ez a megoldás) Én például mint mondtam találtam magamnak egy hobbit, és rengeteget beszélgetek a barátaimmal!

Nem tudom mennyire illett ide de mikor elolvastam ez jutott az eszembe... FEL A FEJJEL! ;)

Hogy őszinte legyek, én ezt a "hiányérzetet" még soha sem éreztem..

Persze, sokkal jobb, ha van egy fiú aki mellettem áll, meg aki ott van velem. Eddig minden párommal úgy váltunk el, hogy viszonylag jóba maradtunk, ha találkozunk váltunk egymással pár szót. Persze, sírtam utánuk eleget, mert akkor igazságtalannak, és lehetetlennek tartottam az egészet. De ezt a "hiányérzetet" kb. a szakítás utáni első hétben éreztem, mert ugye megszoktam, hogyha felkelek ott van mellettem valaki.. meg a többi apróságot.. És azt meg kellett szokni, hogy azok most egy darabig megint nem lesznek..

De suli volt, tanulni kellett munkába ott kellett lenni, nem értem rá siránkozni, barátaim is mindig mellettem álltak és állnak és a szüleim is.. Bármi történjen ők mindig ott vannak mellettem.. Ha pedig így történt akkor annak így kellett lenni, semmi okom sincs arra hogy hiányérzetem legyen!