Mi köze van a keresztanyámnak ahhoz, hogy én kivel vagyok együtt, meg úgy ehhez az egészhez?

Na most először is érdemes tisztáznom a dolgokat. Nem is igazán tudtam hova is írhatnám ezt a kérdést, de ez zavart a legjobban.

Szóval keresztanyámnak most lesz az esküvője és elhívtak minket. Nem tudunk elmenni, mert apukámnak végre valahára megint lett munkája és egyszerűen nem mondhatja azt, hogy NEM, mert különben megint ülhet a padlón. Itt az első gond. Nem tudja azt felfogni, hogy milyen munkanélkülinek lenni, hisz ő alá mindig mindent apuci rakott, mindig meg volt mindene.

Na most, ami meg rám vonatkozik. Két évem van még a suliból. Ő már egyből azért szid, hogy én mégis milyen vagyok, mert nem tudok neki válaszolni, hogy mik kellenek ahhoz, hogy felvegyenek, mert így egy senki maradok. Igenis tudom, de egyszerűen nem lehet neki érthetően elmagyarázni, hogy hiába tanulok olyan jól az esély mégis kicsi, valamint még mindig van 2 évem. Addig rengeteg dolog fog változni.

Akkor ami a legjobban szíven kapott. Miért elítélendő az ő szemében az, hogy a barátomnak nincs szakmája és nem járt egyetemre? Nem volt rá lehetősége, hogy elvégezze. Dolgoznia kellett, hogy megéljenek valamiből a szüleivel. Neki nem tették a feneke alá a főiskolát, úgy mint a keresztanyámnak. Aki, szeretném kihangsúlyozni, 20 évesen kezdett bele a fősuliba és csak 31 évesen szerezte meg a diplomáját. Mert ő olyan okos. A barátom meg mégis dolgozik néha 24-ben vagy 48-ban, csak azért, hogy megéljenek. És most tervezgeti, hogy szeretne mégis elmenni egyetemre ha összejön neki annyi pénz. Csak az első félévre kell, utána már menni fog neki, hisz okos, csak lehetőség nem volt meg. De keresztanyám szerint én ezt mégis tényleg komolyan gondolom-e? Mert ez az ember csak visszahúz, nem ér semmit, és több pasi közül válogathatok majd a főiskolán meg az egyetemen. Ja még idézem: Nagyokat lehet mondani. --> mindezt arra, hogy a barátom szeretne egyetemre menni, mert szerinte abból nem lesz semmi. Meg egyáltalán nem illünk össze.

A másik: Gimis tanáraimban ne keressem az ellenséget. Nagyon sok tanárt szeretek, viszont hozzá kell tennem, hogy van aki csak direkt azért nem adja meg a jobb jegyet mert én támogatom pénzzel. 4,54-re nem kaphattam meg évégén a jobb jegyet matekból és akkor ne szidjam? Miközben másnak 4,4-re megadta? Még javítani sem javíthattam esetleg egy röpdogával.

Ja és, hogy jövőre leszek 18, akkor miért nem keresek diákmunkát meg miért nem tanulok stb. Hogy ő lássa, hogy én tényleg akarok fejlődni, tanulni, meg dolgozni. Mert egyelőre ha nem, akkor egy senki leszek.

Az átlagom bőven 4 egész fölött van, idén lett meg a nyelvvizsgám, meg az előrehozott érettségim angolból. Fölvettem jövőre fakultációnak az emelt biológiát és fizikát.

Diákmunka: Itthon is kell segítenem, ott a kert, meg a háztartás, anyával ketten elvagyunk, de ha egyedül marad nem fog neki menni. Valamint egy kisfaluban lakom ahol elég nehéz találni munkát. Plusz, őszinte leszek nekem ezen a nyáron az volt a legnagyobb célom, hogy pihenjek mert elfáradtam.

Egyszerűen nem lehet valaki ennyire rossz felfogású. Attól, hogy neki mindent megadtak az életben, nekem nem. Nekem kűzdeni kell érte.