Egyre gyakrabban felmerül bennem a szakítás gondolata, pedig a kapcsolatom teljesen rendben van, harmónikus. Miért lehet ez?

Egy rendben lévő és harmónikus kapcsolatban nem merül fel a szakítás gondolata.

Legalább őszintén kéne önmagad felé lenned, de még magadnak is hazudsz, ahogy másoknak.

Sok a problémája a fahzonnak és te érdekből kezdtél vele, aztán rájöttél: nem olyan a paci mint aminek te hitted, és mert nem tud eltartani téged.

Kitartót a prostituáltak oldalán keress és ne a normális emberek között.

Figyelj, ha valaki iránt undort érzel bármi miatt is, az már régen rossz. Hol marad az őszinte, nyílt szeretet ilyenkor? Hogy tudod milyen, teljesen ismered és így is szereted? Ez nincs meg... pedig szerintem alapvető egy kapcsolatnál.

Nálam is volt már ilyen, hogy undort éreztem az egyik barátom dolgai iránt, nem is múlt el az érzés... a végére nagyon megutáltam és szakítottam természetesen.

Na meg szerintem szégyelled is, hogy ő ilyen volt... és ez által azt érezheted, hogy te se vagy olyan értékes ember, ha neked ilyen férfi jutott.

Meg gondolom vannak benned kétségek, hogy tegyük fel mégse tud megváltozni...

Én ilyen okokra gondolok, sok értelmét a leírásod alapján nem látom a kapcsolatodnak, de persze te élsz benne, te tudod, hogy boldog vagy-e.