Srácok ti előbb utóbb feladjátok a küzdelmet, egy nagyon zárkózott lány miatt?

Nemrég nagyot csalódtam, mert 8 hónapig ismerkedett velem, de feladta a harcot. Pedig kitartónak, őszintének, kedvesnek, ismertem meg, aki tényleg tiszta szívből tud szeretni egy zárkózott lányt is. Azt hittem nagyon türelmes tud lenni hozzám. Márciusban találkoztam vele bulin először, bár még decemberben látott meg először, akkor szeretett belém. A bulin engedtem neki h ölelgessem és h megcsókoljon, mert annyira jól éreztem magam vele. Igaz nem beszéltünk 2 szónál többet, mert rettenetesen szorongtam előtte és zavarban voltam, mivel még soha nem voltam ilyen helyzetben. Nyáron megismerkedett mással, mert én hülye folyamatosan visszautasítottam a találkozásokat, mert féltem tőle, még nem bíztam benne. Ráadásul én nem éreztem buli után azt amit ő, meg még gépen keresztül előtte sem. Megmondtam neki zavart állapotomban h legyünk csak barátok. Nyomatékosan utasítottam vissza, miközben ő még utána is foggal körömmel harcolt értem. Nyáron kb. két hónapokig nem is beszéltünk. Akkor jöttem rá, h mit is jelent nekem. Elkezdtem bízni benne, hiányzott, érzések törtek fel bennem és mikor adtam neki jelet, közölte h továbblépett. Örökre hibásnak fogom érezni magam, mert a zárkózottságom mindenben megakadályoz. Annyira hülye voltam, h egy ilyen srácot hagytam elmenni.:/ Pedig bulizós, sok lány és fiúbaráttal rendelkező srác, és mégis össze akart jönni egy zárkózott lánnyal. Rájöttem ha ő nem tud elfogadni ilyennek más se fog tudni, mert senki sem kitartó.