Mit tegyek ha azt érzem hiba volt összejönni valakivel?

Mindig rá kell jönnöm, hogy az emberi butaság határtalan.

A volt barátom hasonló okokból szakított velem. Végig dicsért, bókolt, udvarolt azon a délután, amikor szakított velem. Utána sem hagyott magamra, ott volt mellettem, hagyta, hogy kisírjam magam, vigasztalt, mellettem volt. A végén már ő is sírt. És nem az a bosszantó, hogy szakítottunk, hanem, hogy ez miatt. Mert egyébként vonzódik hozzám, figyel rám, fontos neki, hogy mi van velem. És ez fordítva is így van.

Nem értem, miért nem tudja elhinni, hogy nekem rá van szükségem. Tudom, hogy nem volt könnyű a gyermekkora, és teljesen megértem a helyzetét. Én most élem át azt, amit ő már átélt, szóval tudom, miről beszél. De neki ez sem elég.

Azóta egyébként mindketten szenvedünk, de nem látja be, hogy talán együtt jobb lenne.

Egyébként szerintem mielőtt fejjel rohansz a falnak és szakítasz vele, beszélgessetek erről. Mondd el, hogy mit érzel. Valószínűleg nem reálisan nézed magad, nem hiszed el, hogy tényleg olyan vagy, amilyennek mások mondanak.

Mellesleg tudom, miről beszélek. Régen én is ilyen voltam, aztán amikor már egyre több embertől hallottam, hogy figyelmes vagyok, kedves vagyok, csinos vagy akármi, kezdtem elhinni. Mert persze mindig voltak, akiknek esetleg érdekükben is állhatott volna ilyeneket mondani, de akikkel csak 1-2x futólag találkoztunk, annak ugyan mi haszna származott abból, ha azt mondta, kedves vagyok vagy éppen szép?! És ma már én is tudom, hogy valóban figyelmes és csinos vagyok. Van önbizalmam, reálisan látom magam! És ez óriási dolog. Egyébként azóta vagyok képes párkapcsolatot kialakítani, amióta ezt megtanultam. :)