Azt miért van, hogy mi pasik társkereséskor hosszú levelezés után, ha nem jön válasz és ha korrekt a lány netán elutasítás jön, akkor hetek kellenek mire kiheverjük, a lányok meg legrosszabb esetben is másnapra kialusszák?

Aha, persze. Akkor mi nők ilyen lesz---arom alakok vagyunk egytől egyig :P

Szerintem szimplán azon múlik, hogy mennyire volt nekünk szimpatikus a másik.

csak akkor kell kiheverni ha létrejön a kötödés

nálad létrejön a csajnál nem

de ez fordítva is előfordulhat ...

sőt az a gyakoribb eset

Ez nem a nemektől függ.

Én pl. nem élem bele magam ismerkedéskor semmibe, csak egy lehetőséget látok benne. Nem látok bele a másikba semmit, nem szövögetek vele terveket, annak tekintem, ami: ismerkedésnek.

Ez kb. olyan, mint a munkahelyen a próbaidő: az elején bárki indoklás nélkül felmondhat. Hiszen ilyenkor még csak kipuhatoljuk egymást, hogy mennyire felelnénk meg egymásnak, ilyenkor még én is kritikus vagyok, figyelem a másik reakcióit, értékrendjét, hogy tudok-e vele azonosulni, vagy sem.

Egy ismerkedéskor még bőven benne van a pakliban, hogy valaki meggondolja magát... persze volt már nekem is olyan, hogy valaki jobban megfogott, és csalódott voltam, amikor eltűnt (mondjuk abban az esetben kiderült, hogy a pasi "elfelejtett" szólni, hogy nős és három gyereke van...)

Hát mit lehet tenni? Pár napig még gondolok rá, de aztán belátom, hogy nincs értelme keseregni, megyek tovább...

De van olyan eset, és most is ilyenben vagyok, amikor már tényleg megvan a közös hullámhossz, eltelik sok-sok hónap, kialakulnak érzelmek, megkapom a biztatást, a visszajelzéseket, kinyílok, bízok, reménykedem, és akkor a másik egyszer csak begörcsöl... hogy ő képtelen kapcsolatra, ő nem áll rá készen. Na ilyenkor azért nem megy olyan könnyen a továbblépés... mindenkiben őt keresem, mindenkit hozzá mérek, és így lehetetlen, reménytelen. Nem hetekig, hónapokig nem tudok továbblépni.

Szóval ez nagyon helyzetfüggő!