Szerintetek normalizálódhat a kapcsolatunk idővel? Mi járhat a fejében?

A helyzet a következő:

Közel kerültem ahhoz, hogy beleszeressek az egyik legjobb barátnőm öccsébe. Több közös programunk volt idén, többnyire nagyobb társaságokban találkoztunk, ahol a tesója is jelen volt, és egy házibuli alkalmával elég nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy tetszünk egymásnak – még az ő saját barátja is megjegyzést tett erre. (Ilyenek történtek: mindig mellém ült, összeértek a végtagjaink, itatott, incselkedett velem, fizikailag játékosan abuzált, kacérul nézett rám, én pedig igyekeztem diszkréten, de viszonozni ezeket a gesztusokat)

Ekkor már sajnos egyre jobban odavoltam érte, hiszen a személyiségét és a külsejét is hihetetlenül vonzónak találtam (pedig alapból nem is az esetem).

A srác egyébként a házibuli előtt is rám írt a facebookon, aztán utána is ő keresett meg, beszélgettünk elég sokat, szinte ugyanolyan a zenei ízlésünk, ment a flörtölés is ezerrel, viszont érdeklődött is irántam, sokat kérdezősködött. Úgy tűnt, szívesen megismerne. Meg is beszéltük, hogy majd egy közelgő fesztiválon mindenképpen fogunk együtt bulizni, és így is lett. Baromi jól éreztük magunkat együtt, aztán amikor már a belső feszültség majdnem szétfeszített, egy óvatlan pillanatban megpusziltam a száját, ami csókolózásba torkollott, és végül vízszintesben kötöttünk ki. Előtte csak két emberrel volt testi kapcsolatom, akikkel évekig együtt jártunk, de képtelen voltam nemet mondani neki. Azt még a szex előtt leszögezte, hogy ebből nem lehet semmi komolyabb, mert ő nem bírna fenntartani egy távkapcsolatot (távoli egyetemekre járunk ősztől), szóval senki nem használt ki senkit. A barátnőmtől az évek alatt róla beszerzett infók alapján tudtam, hogy egyébként egyáltalán nem csajozós, sőt. Azt a temérdek lányt, aki nyomult rá, nem győzte elhajtani. 19 éves korára engem is beleértve 3 testi, és egyetlen párkapcsolatot tudott felmutatni, ami összesen 1 hónapig tartott, tehát teljesen tapasztalatlan minden téren. A nővére már azon aggódott, hogy valami baj van vele, amiért ennyire nem érdeklik a lányok. De ahogyan most kinéz, inkább az a helyzet, hogy válogatós, viszont jól elvan nő nélkül is, a szex sem elsődleges az életében, szívesebben szórakozik a barátaival.

Miután megtörtént a dolog, szinte teljesen megszakadt köztünk a kommunikáció, és ez engem eléggé padlóra tett. Az utolsó dolog, amit még „kommunikáció” számba veszek, hogy pár nappal a történtek után kirakott egy olyan dalt, amit még én mutattam neki, és senki más nem ismeri kb a környezetünkben.

3 hónapja már, hogy lefeküdtünk, azóta kétszer futottunk össze rövid időre, egy társaságban a tesójával. Többnyire ez idő alatt is kerültük egymás tekintetét, nem nagyon szóltunk egymáshoz a köszönést leszámítva. Én próbáltam mosolygós, kedves lenni, mintha mi sem történt volna, egyszer kínáltam az embereket piával is, de azt sem fogadta el.

Még azt érdemes megemlíteni, hogy a két találkozás között ráírtam, mert annyira frusztrált már a dolog, hogy nem beszéltük meg ezt az egészet. Kedves volt, de amint egy kicsit is érzelmesebb vizekre tereltem volna a témát, vissza sem írt. Szerettem volna tudni, hogy tulajdonképpen én mi voltam neki, de ezt a kérdést már alkalmam sem volt neki feltenni. Pár nap múlva megint írtam neki, hogy nyugodtan meg lehet ám mondani azt is, ha nem akar erről beszélni. Akkor ugyan válaszolt, de már nem volt kedves. Közölte, hogy ő sosem volt, és nem is lesz soha megbeszélős, lelkizős típus. Mintha a fogát húzták volna, félszavakban válaszolgatott, aztán ráhagytam, nem akartam ezzel kínozni már. Tudom, hogy tényleg nem mond semmit még a családjának sem, szóval hülye voltam, amiért egyáltalán nyaggatni kezdtem. Beletörődtem, hogy már sosem derül ki, hogy pontosan hogyan élte meg, ami kettőnk között történt. Az biztos, hogy nekem nagyon szép emlék, de még mindig eléggé fáj, hogy nem volt folytatása, mivel kb szökőévente egyszer, ha előfordul, hogy ennyire megtetsszen valaki belül és kívül is.

Viszont az borzasztóan zavar, hogy emiatt a viszonyunk ilyen „awkward”, fura lett. Elkerülhetetlen, hogy néha összefussunk, mivel a nővére a barátom, és én nagyon szeretném, ha újra felszabadultak lehetnénk egymás társaságában, hiszen annyira jól kijöttünk előtte.

Szerintetek van erre még esély? Mit tehetnék, hogy visszaálljon a rend? Vagy örökre elástam magam nála azzal, hogy kicsit rinyáltam két hónap szótlanságot követően?

23/L (Igen, négy év korkülönbség is van köztünk...)