Erkölcstelen volt részemről, ha van barátom?

Mikor utaztam, megállt velem szemben egy srác, láttam mikor felszállt, aztán én kibambultam az ablakon, zenét hallgattam.. amikor visszafordultam, láttam hogy néz aztán elmosolyodott.. erre kicsit zavarba jöttem, elfordultam. mikor szálltam le, még mindig nézett, megint mosolygott.. akkor nem tudtam megállni és vissza mosolyogtam. részben mert zavarba is hozott, nem is akartam bunkónak tűnni,és ennyit talán "meg is érdemel" ha már vette a bátorságát és megpróbált kontaktust teremteni. (szerintem kevés ilyen pasi van manapság) meg amúgy normálisnak tűnt a tekintete alapján. (a pasik szemén többnyire látni, hogy azért néz mert "hű de megd*gna" vagy azért, mert szimpatikus a másik).

viszont lelkifurdalásom van ettől az egésztől, nem megy ki a fejemből, mert van barátom és erkölcstelennek érzem magam. vagy inkább illetlennek, vagy nem is tudom mi a megfelelő kifejezés..

szerintetek illetlen voltam?

20N