Szerintetek hol a normális ragaszkodás és a párkapcsolati függőség határa? Mikor mondjuk azt, hogy valaki megfojtja a szeretetével a másikat?

Amikor minden idejére igényt tart. Pl. nem enged el a barátnőimmel bevásárolni/ asszony sörözni az urát a haverokkal.

Ha sétál a párjával az utcán és találkoznak a barátaival akkor kiveri a hisztit ha váltanak pár szót.

És éltem meg olyant is, hogy egy srác azért akart elcsábítani leplezetlen módon a saját barátom szeme láttára, mert a párom egy kiránduláson (ő és szaktársai kirándulása volt) oda engedtem ülni a vonaton a haverjai közé, így én egyedül maradtam. És akkor nem hitt a szemének a srác, és mondta, ha az ő csajával tenne így akkor már a heréin taposna... :D

szerintem ez emberfüggő. ismerek olyan párokat, akiknél teljesen normális, hogy minden idejüket egymással töltik, és a baráti kapcsolataik teljesen leépülnek.

számomra a határ ott húzódik, hogy szeretem, ha kapcsolaton belül is marad intim szférám. ha ezt nem tolerálja a másik, akkor úgy érzem, megfojtanak. például van olyan, hogy egyedül akarok lenni, nem csinálok semmi különöst, csak jó érzés eldőlni az ágyon és zenét hallgatni. volt olyan exem, aki ezen hisztérikusan kiakadt, hogy miért nem akarok vele lenni, és fogta magát, eljött hozzám, és addig kapuzott, míg be nem engedtem. na ez nekem már fojtogató érzés.