Szerintetek vannak olyan emberek is akik azt mondjak nem tudnak boldogok lenni, de valojaban nem is akarnak, inkabb csak az onsajnalkozast valasztjak?

A boldogságért tenni kell, kinek többet, kinek kevesebbet. Talán emiatt tűnik úgy, hogy mindenki ingyen kapja, csak én vagyok szerencsétlen.

Amíg valaki egészséges, és nem egy háborús országban él, minden lehetősége adott a boldogsághoz. Minden "de" csak azt bizonyítja, hogy lusta tenni magáért. Az emberek többsége ilyen.

Vannak ilyenek, de a többségnél ez csak átmeneti.

Egyik haverom is ilyen volt. 2 évvel ezelőtt ilyen tájt esett depresszióba mert nem volt barátnője, haverjai is otthagyták őt a mocsokban, elég rossz időszaka volt akkor amúgy is.

Gyakorlatilag én voltam az egyetlen ember akire támaszkodhatott, bár az önsajnálkozása már kezdett nekem sok lenni egy picit, de nem foglalkoztam vele mert ha én is otthagyom a mocsokba tuti csinált volna magával valami bajt.

Kb fél évig ilyen magának való volt, aztán jött a változás. Belátta hogy tennie kell a dolgokért és elkezdett tenni érte, elment kondizni, lefogyott, új barátokra lelt, sínre került az élete. Most meg boldog párkapcsolatban él egy szép lánnyal.

Persze fél éve én is lekerültem abba az állapotba amikor elkezdtem sajnáltatni magam és még mostanság is ilyen vagyok sajnos, nekem elég rossz volt az idei évem, nem csoda hogy magamba zuhantam....

De én is eldöntöttem már 2 hete hogy januárig erőt gyűjtök, aztán januárba amikor minden visszaáll a régi kerékvágásba, a munkahelyemen stb.... Akkor elkezdek változtatni magamon, mert ez így már nem mehet tovább.

Én is boldogtalan vagyok de tudom hogy mindenkinek megvan a párja az életben csak tennie kell érte!

Én tenni is fogok érte, az önsajnáltatás, sokat könnyített az ember lelkén erre rájöttem, nem véletlen hogy a haverom is szerette sajnáltatni magát, sokkal jobban megkönnyebbült, most meg boldog.

Az emberek valamiért tényleg szeretik az önsajnálatot,de szerintem inkább "bűnös dolognak" látják a boldogságot.

Leírva kicsit ostobán hangzik,de elég gyakran tapasztaltam,hogy beszélgetés közben amikor az ember áradozik arról,hogy milyen jó neki,hirtelen át vált és kényszeresen keresi a rosszat,mintha mentegetőzne azért mert boldog.Ehhez még az is hozzájön, hogy a többség mániákusan imád mindent kritizálni,ezt meg egy boldog ember nem igazán teszi meg,így hát nem akar feladni a "hobbiját".