Hetente új szerelem? 1 hét alatt "kiszeretés" a másikból? Beteg-é e kib*szott világ?

Csókolom!

Szóval itt töröm a kobakom, hogy miért van ez, főleg tizenévesek között... Mikor járnak 2-3 hetet (maximum) egy lánnyal/fiúval, döngetik a mellkasukat, hogy bizony-bizony Ők szeretik azt az embert, teljes szívvel, majdhogynem az Igazi (hüpp-hüpp, milyen romantikus!:'(), aztán jön a fordulat: "A pasim/csajom azt mondta, hogy izmosodhatnék egy kicsit.. Nem szeret!! Hogy csúfolhat így?? :'(" (Lehet nem a legjobb példa, lényegtelen), és nagy sírások, szakítások, eltelik egy hét (sem) és mondjuk MSNen máris egy másik ember neve díszeleg a szív mellett... És "Ő jobb, ó igen, Ő sokkal jobb, mint az előző, aaa köcsög ex, fúj de utálom, rühellem, nem is tudom hogy lehettem vele!! Höhö, megszivatjuk", aztán még egy hét "Fúdeutálom ezt a p*csfejt!", mondják az új "barátra/barátnőre", és ez így megy hétről-hétre, hónapról-hónapra... Kérdem én? Normálisnak kellene ezt venni? Hogy a szenvedély = betegesség? Az igazi, mély szerelem = nyálasság? Az ócska sablondumák = jó dumák? A tökéletesen lemásolt viselkedési minták, a betanult mondatok, a kópiák kópiái... Most tényleg ennek kellene normálisnak lennie? Nem sz*r ez egy kicsit?