Akik már voltak szeretői viszonyban: Mennyire folytatok bele a kapcsolatba?

7 évig tartott, kollégák voltunk, a családtól egy percet nem vettünk el, csak akkor találkoztunk, amikor dolgoztunk, vagy ha szabadnapos voltam én vagy ő, a családunk dolgozott, iskolában volt...

Szex alig volt, én nem akartam az ő lakására menni, őt se akartam hozzánk engedni, sokkal inkább érzelmi kapcsolat volt. Amikor már ott tartottunk, hogy lépünk, mindketten elgondolkoztunk, és ő inkább elment másik munkahelyre (sőt, másik városba) dolgozni. Azóta nehéz, de vége. A hét év alatt minden nap beszéltünk.

és kihagytam: soha, egyetlen egyszer sem kaptam tőle semmit, ő sem tőlem. Még egy csokit sem.

Biztos furcsa, hogy képes voltam megcsalni a férjem, és nem érdekelt az ő felesége, de három dolog volt, amihez ragaszkodtam, egymás lakása tabu, a családdal töltött idő szent, és egy fillért sem vehet el miattam a családjától és én sem az enyémtől.

Gerinces gerinctelen voltam. :(

Nos.

Ez már nagyon régen volt, 21 éves koromban, most közelítek a 40 felé. Senkinek mondtam el ezt eddig, de itt a névtelenségben el lehet.

Egy vállalati ünnepségen nem túl kevés ital hatására összejöttem az egyik igazgatónkkal. Nyilván alkalmi dolognak tekintette akkor, de 2 évig voltunk együtt. Én halálosan szerelmes voltam az 52(!) éves pasiba 21 évesen. Sportos, intelligens, nagyon jó beszélgető partner volt.

Hetente minimum 1x találkoztunk, és mentünk a vidéki nyaralójába, előtte étterem, nem mindig, rengeteg beszélgetés. És persze szex is volt.

A mai napig nem éreztem azt, amit vele, pedig nem vagyok mai csirke, és utána is volt több kapcsolatom.

AZt tudom, hogy ő is szeretett, érezni lehetett, én sem mondtam neki soha, és ő sem nekem, de tudtuk.

Volt felesége, soha eszembe sem jutott volna hogy ebbe beleavatkozzam, úgy értem, nem akartam elszakítani a családjától, hiszen ilyesmi 21 évesen eszembe sem jutott, csak boldog voltam, ha vele voltam. Nem voltak morális problémáim, hiszen én szabad voltam, szinte gyerek, a többit oldja meg ő.

AZ a 2 év életem egyik legszebb keserédes évei voltak.

A keserűség abból adódott, hogy titkolóztunk, bár mindenki tudott róla, csak hát, ugye nem kell magyarázni.

A "kiábrándulás" akkor jött, amikor közel 20 év múlva újraláttam nem rég.

Én 40 körül, ő 70. Nagyon furcsa volt. Egy öregembert láttam, míg én magamat fiatalnak érzem. És a legfájóbb az volt, hogy a 70 éves öregúrban is megláttam azt a pillantást, amiért beleszerettem.

Ő nem ismert meg engem, és én sem akartam, hogy megismerjen.

Hazamentem, és sírtam, nem miatta csak, hanem, hogy ami valamikor szép volt, azt az idő tönkreteszi. Tök mindegy, hány éves vagy.

Mindenki volt 16-26-36... AZ idő elmúlik.

És az volt az egészben a legfájóbb, hogy nekem szép, hosszú, természetes szőke hajam van, fiatalabbnak nézek ki a koromnál. És belegondoltam, ha most ismerkednék meg egy 52 évessel, akkor is idősnek tartanám magamhoz képest, és annó 21 évesen fülig szerelmes voltam belé.

A kérdésre is válaszolva, szexen kívül éttermekben beszélgettünk, rengeteget.

És nincs bűntudatom, nekem gyönyörű élmény volt, én szabad voltam, ő ugyan nem. Neki kell elszámolni a lelkiismeretével, nem nekem.

Válaszolok, szívesen.

Alkoholista apa és gyáva anya mellett nőttem fel, alig vártam, hogy elkerüljek onnan. Hiába voltam a gimnáziumban is kitűnő tanuló, 95-ben érettségiztem, Bokros csomag, a szüleim közölték, ők ugyan fizetni nem tudnak (a felvételi idején még csak azt lehetett tudni, hgy lesz tandíj, az összegét nem!).

Hozzámentem az első fiúhoz, aki az utamba akadt. Nem szerettem azzal az igazi szerelemmel, el se hittem, hogy létezik. De boldog voltam, jó házasságban éltünk, tényleg. Aztán rá kellett jönnöm, létezik az a bizonyos szerelem... de nem ér annyit, hogy miatta odadobjam a családom.

Ennyi. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyenkezem miatta. Azt hiszem, újra megtenném, a mostani eszemmel is, és nem csinálnám másképp. KEvesebb lettem volna nélküle. Mióta nincs, bár eszembe jut minden nap, egészen más lett a házasságom, sokat értem az alatt a hét év alatt. És bár 6 éve vége, ez idő alatt soha eszembe nem jutott volna megcsalni a férjem. 18 éve vagyunk házasok...

igaz csak fél évig tartott, de eléggé benne voltunk érzelmileg is mind a ketten.

egyikünk sem úgy indult neki hogy szeretőt keres, mondjuk azt hogy egymás mellé sodort az élet.

nem csak szexeltünk, bár a szex olyan földöntúli élmény volt mindkettőnknek, hogy sosem fogom elfelejteni. ilyen téren nagyon passzoltunk.

voltak közös programok is, rövid kirándulás, kajálás, szexmentes találkozások, ahol csak szenvedélyesen csókolóztunk mint a tinik :)

ő segített munkát találni, kicsit egyenesbe tette az életem, rádöbbentett dolgokra, az önismeretem is sokat fejlődött neki köszönhetően. talán pont ezért nem bántam meg, annak ellenére hogy mindkettőnknek volt párja.

még mindig tartjuk a kapcsolatot, jobbára telefonon. valamiért fontosak maradtunk egymásnak, de a nagy lángolás elmúlt...

Kedves Utolsó! Mennyi volt köztetek a korkülönbség?

Mert először azt írtad, hogy te 21, ő 40 felé, (tehát kevesebb, mint 20 év), aztán te 40 ő meg 70, vagyis 30 év).

Valószínű az egyik esetben elírtad.