Mit tegyek? Hagyjam, hogy majd lenyugszik? Vagy mit tehetnék?

Szóval az imént kicsit összekaptam a barátommal. Amúgy is ideges voltam, mert közelednek a "vörös napok", erre még rátett egy lapáttal, hogy elkezdtem takarítani, mert már majd megfulladtam, olyan kupi volt a szobámban. De ha itt van a barátom, mindig kupi van, mert széthagyja mindenét. Takarítok, ő meg csak wow-ozik, smeltingelt vagy mi. Én meg felhúztam magam, hogy itt takarítok utána, ő meg milyen jót ül. Ezt tettem szóvá a kellenénél arrogánsabb hangnemben, mire anyám a szomszéd szobából gorilla mód beront és -bár azt se tudja mi van- elkezd engem szapulni, hogy most mit vagyok idegbeteg, miért nem hagyom békén a barátom. Erre még idegesebb lettem, a barátom pedig hazaviharzott. Annyit feleltem csak erre hogy "jó!". De még mindig ideges voltam anya miatt is, hogy mit szól bele ha azt se tudja mi van... na mindegy.

Szóval ezek voltak az előzmények.

Elindultam a buszmegállóba, de már nem volt ott. Írtam sms-t hogy ne haragudjon, jöjjön vissza, majd 3x felhívtam. Mondtam neki hogy sajnálom, nem akartam csak ideges voltam, jöjjön vissza. Ő erre nemet mondott, sírt hogy én egy idegbeteg hülye csitri vagyok és hagyjam békén örökre, majd letette. Pár perc múlva hallom hogy anyám beszélget vele, mondja neki hogy jöjjön vissza, meg hogy megbántam, de nem jött vissza így sem. Aztán elkezd velem anya ordítozni, hogy mekkora lúzer pancser vagyok, egyedül fogok megrohadni... Na mindegy, szóval már idegileg a padlón voltam.

Most írt egy sms-t a barátom hogy "te vagy a mindenem, te meg így viszonzod? :'( " Nem tudtam erre mit írni, csak annyit hogy "sajnálom". A telefonba már elmondtam mindent, fölöslegesnek éreztem térden csúszva könyörögni.

Mit tehetnék, hogy megbocsásson? Van még remény? 3 éve vagyunk együtt, nagyon szeretem, nem akarom elveszíteni egy ilyen hülyeség miatt, de tanácstalan vagyok mit tehetnék...