Mit tehetnék még, hogy megint izgalmas/tartalmas legyen a kapcsolatunk?

Több,mint 2,5 éve vagyunk együtt a pasimmal és jó ideje azt érzem,hogy valahogy elfogyott a lendület... Én próbálok mindent megtenni,hogy megint minden jó legyen,vagy legalábbis több élet legyen a kapcsolatunkban,de nehéz,sőt mondhatnám,hogy sz@r úgy tenni bármit is,ha közben azt érzem,hogy csak engem zavar ez az egész és csak én igyekszem. Ha meg elmondom a páromnak,hogy mi nem tetszik,az csak rinyálás szerinte. Tehát hadd kérdezzem már meg tőletek is,hogy tényleg az-e.

-ha netalán összeveszünk mindig én megyek át hozzá,hogy megbeszéljük,akkor is,ha én voltam gyökér,akkor is,ha ő

-meghitt,romantikus,vagy csak úgy egyáltalán programunk kettesben nem is emlékszem,hogy mikor volt,vagy ha volt is,csak azért volt,mert hetekig rágtam érte a fülét(viszont a haverokra mindig van ideje,elmennek 1 kávéra,vagy uszodába)

-szexben mára már szinte csak én kezdeményezek,sokszor elutasítást kapok fáradtságra hivatkozva,pedig csak hétvégente találkozunk(régen sokszor szexeltünk,az nem lehet baj,hogy elhanyagoltam a kinézetem,mert nem,sokan kikezdenek velem,tehát valószínűleg nem vagyok ronda)

-utóbbi időben alig hív fel,amikorra megígéri,mondjuk ez csak így buli utánra vonatkozik,mert féltem olyankor,mert vonzza a balhét és csak szeretném tudni,hogy épségben megérkezett(viszont,ha ezt én mulasztom el megtenni,megy a durcizás)

Kb ennyi,ami problémám van. Illetve a szexes részt nehezíti,hogy annyira ki vagyok éhezve és szeretném érezni,hogy valakinek kellek,mint nő,hogy néha baromi kevés választ el attól,hogy bekopogjak a szomdszéd szobában élő lakótársamhoz,hogy megkérdezzem,tetszem-e még neki,ugyanis egyértelműen közölte velem,hogy nagyon szeretne elhívni randira,illetve meg akar kapni. Emiatt baromi nagy lelkiismeretfurdalásom van,habár akkor határozottan elutasítottam őt és azóta kissé kerülöm is,mégis látom,hogy csak rajtam múlik... Ezért viszont a pasimra haragszok,mert nem lenne miért lelkiismeretfurdalásom,ha ő nem hanyagolna el... Viszont,amikor a fentebb problémákea hivatkozva felvetettem,hogy szakítsunk,illetve,ha ez nem változik,én elhagyom,azt mondta,hogy nem akar elveszíteni és hogy szerelmes. Nekem is megszakadna a szívem,ha nem lenne már velem,de ez így egyre elviselhetetlenebb. Mi az isten csináljak?

Én 23 éves vagyok,párom 25