Mit gondoltok erről?

Szóval nekem (19/L) volt egy nagyon jó barátom/lelki társam és neki 24 éves fiú létére lett meg az első komoly párkapcsolata.

Nemsokára azon kaptam magam,hogy a barátomat már csak a párkapcsolata foglalja le és alig lehetett vele másról beszélgetni egy idő után, viszont folyton mondogatta nekem az ő párkapcsolati problémáit, amiken úgysem lehetett mit segíteni (a csaj messze lakik,a szülei szigorúak s nem engedik a fiúhoz,...persze nem csodálom,hisz egy 17 éves csajjal jött össze 24 éves fiú létére), ezenkívül már nem maradt idő soha igazán beszélnem vele semmiről.

Tehát egyszerűen ha volt 3 óránk, akkor abból biztos 2 órát és 40 percet az ő barátnőjéről beszéltünk és a maradék 20 perc maradt arra, hogy beszéljünk olyasmiről, ami mindkettőnket érint.

Az egyik napon aztán gondoltam egyet és írtam neki,hogy én már nem látom értelmét a köztünk levő barátsági viszonynak,ezért törlöm (MSN-en beszélünk általában) és ő csak annyit írt,hogy “rendben,azért örülök,hogy megismerhettük egymást.”

Jó, sose volt a szavak embere,de azért picit sem próbálta megváltoztatni a szitut esetleg. Meg azóta eltelt már 2 hónap és nem is próbált megkeresni se, semmi.

Tudom,hogy én voltam az,aki töröltem őt,de fordított esetben én biztos valahogy megkerestem volna őt és még egyszer megbeszéltem volna a dolgot. Most ezek után úgy érzem,hogy nem is veszítettem semmilyen barátot, mert soha nem is volt igazán a barátom.

Közben pedig emlékszem, hogy ő sokszor éjszakákat virrasztott át miattam, igaz én is miatta,s ha mindezekre gondolok,akkor valahol hibásnak érzem magam....valahol viszont nem.

Ti hogyan látjátok ? Kívülállóként talán tisztább a kép.