Honnan tudod, hogy papucs a pasid?

Igen, remekül leírtad a papucs fogalmát! Nem tud/nem mer egyedül dönteni, mindig az van, amit te akarsz.

Ha meg akarsz róla bizonyosodni, kérdezz tőle bármit, aminek közös döntésnek kellene lennie (milyen színű legyen a konyha, vagy egy egyszerűbbet, pl. mi legyen a vacsi).

Ha ad tippeket, az jó... ha nem kényszerít rá, hanem meg tudjátok beszélni, az a legjobb...

Ha teljesen rád bíz mindent döntést, akkor az már több, mint gyanús!

Amit leírtál szerintem az csak részben a papucs definíciója. Ő inkább egy árral sodródó, önállótlan, gyáva és lusta ember. Könnyű neki, hogy nem kell döntenie, csak csinálni, amit kérnek tőle, nem kell felelősséget vállalni. Az ilyen pasik aztán megetetik a nők anyai ösztöneit, ami egész addig baromi kellemes, ameddig nincs szükség a háznál egy határozott férfira, mert ez a cuki fiú akkor is csak szép csendben háttérbe vonul majd.

Számomra az IGAZÁN papucs hozzáállás az, amikor van neki saját véleménye és van neki saját akarata, de inkább hallgat, nehogy konfliktus legyen belőle. Inkább lefekszik a nő előtt, mintsem kiálljon magáért. Egyik ismerősöm abszolút ilyen: szeretne eljárni a haverjaival néha szórakozni, de az asszony balhézik miatta, így hát nem megy. Csomó dolog zavarja, amit a párja csinál, de nem is tudja, hogy mondja meg neki, nehogy veszekedés legyen. Tulajdonképpen az egész világ a csaj körül forog, mert a pasi teljesen gyáva és érzelmileg ostoba ahhoz, hogy kiálljon magáért.

Végső soron nüansznyi a különbség, és mindkettőnek megvannak a maga buktatói; a lényeg, hogy az egyik azért él így mert nincs önálló véleménye semmiről és élvezi, ha kiszolgálják, míg a másik inkább befogja a száját, mert fél veszekedni. Az előbbi kategória tök jól el van így, csak éppen egész életében tutujgatni kell, soha nem fogja megadni a nőnek azt a biztonságérzetet, amire vágyik. A második típusnál viszont csak idő és habitus kérdése, hogy mikor fog elhidegülni vagy éppen bombát robbantani, mert neki viszont vannak problémái, csak gyáva kimondani.

Hogy melyiket minek nevezzük, az már részletkérdés...

# 6:

Na én egy az egyben a második eset voltam, amíg megvolt a kapcsolatom. A lány azt csinált velem, amit akart és mondanom sem kell, tök jól kihasznált. Én pedig már gyógyszerekkel, nyugtatókkal tudtam csak elnyomni a frusztráltságomat, máshogy nem ment; néha pedig robbantam...

Azt hiszem talán ez az egyik oka, hogy vége lett és annak is, hogy megcsalt.

Persze. Tudod, egy egészséges párkapcsolatban mindkét fél törekszik a másik megértésére, és a mindkét félnek kielégítő középutak megtalálására. Egy érett, felnőtt ember megérti, hogy ha ezeket nem lehet megtalálni, akkor nem azzal az emberrel hozta össze az élet, aki mellé való.

Az általam második esetben felvázolt kapcsolat viszont elnyomás, és elnyomottság párosításán alapul, ahol mindkét fél bűnös. És én sosem fogom megérteni azt az embert - he haragudj, nem sértő szándékkal mondom-, aki inkább gyógyszerezi magát, mintsem kiálljon magáért.