Szörnyen szeretethiányos vagyok már. Mit kezdjek magammal?

Igen van megoldás. Pszichológus. Egy párkapcsolat nem fog meggyógyítani, mert a probléma gyökere mélyebben van és egy random barát nem fogja meggyógyítani, csak mélyíteni.

(Kár, hogy nem ismerkedsz neten.)

Egyszerűen járj többet társaságba, kezdj el randizgatni.

A pszichológus pénz kidobás.

# 4:

Tapasztalatból mondom, hogy nem pénzkidobás. Csak úgy hülyeséget alaptalanul nem szoktam pufogtatni. Hasznom sem származna belőle...

Én meg jártam két évig pszichiáterhez, segített.

Ettől függetlenül, információk nélkül (azt sem tudjuk hány éves, mióta van egyedül, a szeretethiány egyáltalán az a kategória ami már "kóros", habár szerintem minden normális embernek szüksége van egy társra, és az, hogy valaki nem nyafog érte hangosan, attól még belül vágyhat rá ugyanúgy)

Szóval attól, hogy leülnek és elkezd beszélni arról, hogy magányos vagyok, jaj de fáj, és stb, attól nem lesz nyitottabb, és nem lesz bátrabb.

Beszélgetni lehet erről a végtelenségig, de ha mondjuk alig jár el valahova, nem tud beszélgetni, kezdeményezni, az csak úgy javulhat, ha a tettek mezejére lép, mert a köldököt sokáig lehet nézegetni, de abból senkinek nem lett még önismerete...szituációkban kell lenni.

Az önértékelés és önbecsülés pedig hiába van mantrázva, hogy jó vagyok, igen, ilyen tulajdonságaim vannak meg olyanok, és igenis érek annyit mint mások, az is csak úgy alakulhat ki, ha van VISSZACSATOLÁS. A semmire önbecsüléssel lenni, hosszú távon senki nem képes, tehát élmények kellenek. Lehet a pszichológussal beszélget egy pár jót, de az a pillanatnyi jó érzés, hogy valaki elfogadta, nem mondom, hogy nem ér sokat, de nem a pszichológusával kell járni. Ergo a pszichológus hiába adja meg neki azt az élményt neki ez a dolga.

De az emberi kapcsolatok a hétköznapokban mások.

Nagyon sok embernek nem pszichológus kéne, hanem, hogy azoktól kapjon szeretetet, ölelést, puszit, simogatást, akiktől szüksége van rá. Ne idegenek értsék meg, hanem akiktől szüksége van megértésre...