Miért tojik a fejemre a pasim, ha mindent megteszek érte?

múlt év októberében ismerkedtem meg vele. ő fent lakik Pesten, és meg idelent a nagy alföldön. kezdetben nagyon kedves figyelmes volt, mostanában legutóbb pénteken viszont megérkeztem a nyugatiba, pont még szolgálatban volt. oda hívtak egyik régi barátját, szinte csak vele beszélt, velem meg alig pár szót váltott.

ha hétvégén ráér, alig csinálunk közös programot, azért meg már nem egyszer haragudott, hogy fogtam magam és elmentem sétálni. vagy elmenni egykét helyre. beül a gép elé és éli a kocka világát. erről beszél, meg a munkájáról. néha hozzászól egykét témához de semmi. takarítok mosok nála, csinálom a reggelit ebédet.

valentin napon ugyan megbeszéltük mit adunk egymásnak de becsomagolhatta volna. oda adta egy szatyorba, blokkal mindennel együtt. induláskor még én vettem neki egy szál tulipánt. haza értünk, le tette az asztalra. ott száradt el.

meg vagyok döbbenve, pedig párszor mondtam neki hogy ez igy nem működő képes, de minden megy tovább.

félre ne értse senki, beszállok én abba a költségbe ha elugranánk mondjuk egy étterembe, vagy ne adj isten venne magának valami katonai holmit. nem. ő ül és gépezik. fáradt elhiszem egy 12 órás szolgálat után de haza megy és ott is ül.

maszirozom a fejét hátát, szórakoztatom, de mindig ugyan az a visszajelzés. pedig szeretem és foglalkozom a dolgaival.