Ebben a esetben jogosan mondta azt a barátom, hogy vége lesz ha így folytatom a 'hisztikkel'?

Majdnem 2 éve vagyunk együtt. Eleinte minden jó volt, ő is azon volt,hogy minél többet találkozzunk, de mostanra minden megromlott.

Azt vettem észre,hogy kevésbé figyel rám és törődik velem.De mikor ezeket elmondom neki ő hisztinek veszi és meg sem próbálna megérteni,azt mondja generálom a veszekedést,dunnyogok.

Én úgy gondolom,hogy ha nem adna rá okot,nem dunnyognék. Nem minden semmiségen akadok fent, de ezeket jogosnak érzem. Olyan dolgok, hogy pl épp mesélek neki valamit,amikor hirtelen odaszól valakinek, 5 percig beszélnek majd visszanéz rám,s azt sem tudja miről van szó. Jeleztem neki,hogy kicsit sz*rul esett, miért nem tud várni,míg befejezem a mondanivalóm, vagy mondja meg,ha nem érdekli. Persze én voltam a túl hisztis, akinek mindig baja van.

Azután rendben volt minden, majd mostanában kezdtem azt észre venni,hogy már nem keresi velem a közös programokat, mindig a tanulás a kifogása,azt mondja elég ha suliban találkozunk.Ebből lett egy nagy veszekedés,mert sehova már nem akart velem menni, s én megkérdeztem,hogy ennek így akkor mi értelme?

Ma megbeszéltük,és még ő volt felháborodva,hogy engem zavar az,hogy keveset találkozunk és ezt merem szóvá tenni, majd azt mondta,hogy akkor nem lesz értelme ennek,ha én így folytatom és hisztizek.

Szerintetek itt kinek van igaza? Én mindig tűrjem el,hogy az van amit ő akar és akkor találkozunk,mikor neki jó?