Már napi szinten vitázunk az alvás miatt a barátommal, mit tegyek?

Ideköltözött pár hétre hozzánk, ezen a héten délelőttös műszakban van, reggel 4-kor indul innen. De állandóan megy a vita, ő már 8 órakor menne lefeküdni, nem is álmos meg én sem vagyok még az, de tekintettel vagyok rá, szóval lefekszünk aludni. De neki baja az ha megfordulok, ha túl hangosan veszem a levegőt, mert nem bír tőlem aludni... De amikor rákezd a horkolásra akkor fel van háborodva ha taszítok rajta egy kicsit, merthogy felébred... Inni sem ihatok, wc-re sem mehetek ki, mert felébred. Mondtam neki hogy menjen át egy másik szobába, szerintetek átment? Nem.

Van egy 14 éves cicám, ő mindig velem aludt az ágyban (benti macska, ápolva, gondozva van, teljesen egészséges, mielőtt valaki sokkot kapna), őt is ki kell küldenem minden este, mert a dorombolástól nem tud aludni a barátom.... Pedig "szereti" az állatokat, hozni akarja magával a saját macskáját ha összeköltözünk, de hát már most se foglalkozik vele, max az anyja.

Na tegnap nagyon összevesztünk, mert megfürdettem a macskát (a hátát nem tudja magának tisztítani, így azt nekem kell néha megmosnom), a barátom meg rákezdett viccből heccelni engem, hogy "meg fog dögleni, reggelre úgy megfázik hogy csak a tetem marad utána" meg ilyenek, szerintem amúgy nagyon nem volt vicces... Na a lényeg hogy elültette a bogarat a fülemben, és mondtam hogy ma velünk alszik a macska, hogy biztosan ne fázzon meg (megtöröltem és hajszárítóval is szárítgattam, de még mindig nedves volt kicsit). Erre ő totál felháborodott, de megmondtam hogy nem érdekel, eddig nyeltem, most már egyszer legyen már az amit én akarok. Ez után pedig azt mondta nekem, hogy elege van, már napok óta gondolkodik azon, hogy szakít velem, de ezzel feltettem az i-re a pontot. Indulatból azt mondtam erre hogy ott az ajtó, lehet menni, nem kell gondolkodni napokig semmin, de persze utána nagyon rosszul éreztem magam. Még együtt aludtunk, de elhúzódva egymástól, sírtunk is mindketten.

Ma felhívott, hogy a cuccait szedjem össze, hazamegy az anyjához, nem kért bocsánatot a veszekedés miatt, mint eddig. Nagyon ramatyul érzem magam. Mit csináljak vele? Szerinte egyedül fogom leélni az életem, mert ezeket senki nem fogja elnézni nekem...