Hogy tudnék segíteni a barátomnak?

Távkapcsolatban vagyunk, de eleinte minden tökéletesen működött. Volt, hogy 3 hónapig nem tudtunk találkozni, mégis kitartottunk egymás mellett.

Az utóbbi egy hónapban azonban nem ismerek rá. Teljes depressziós, semmihez nincs kedve, nem olyan, mint régen volt. Azt mondja, sokat van egyedül, nincsenek barátai. Nemrég költözött át egy másik városba, ezért nem sok embert ismer még. A legjobb barátja hanyagolta kicsit mostanában, és ez is megviseli.

Már felajánlottam neki, hogy hozzáköltözöm, de nem akarja, hogy miatta feladjam a sulit, szerinte ráér nyáron, ha vége az évemnek.

Az eszemet nem tudom, mikor láttam utoljára boldognak, vagy hallottam nevetni. Talán akkor két hete, amikor vele voltam.

Rettenetesen bánt a dolog, és hogy nem tudok rajta segíteni.

Nagyon különleges kapcsolat van köztünk, nem csak mint pár, hanem valami szorosabb. A legutóbb, mikor erről beszéltünk, arra jutottunk, olyan, mintha a lelkeink testvérek lennének. A múltkor csakúgy a semmiből megjegyezte: "Te vagy én, és én vagyok te". Néha húgnak hív, mert olyan szoros kapcsolat van köztünk, mintha testvérek lennénk. Láttuk egymást az álmainkban, még mielőtt találkoztunk volna, kislánykoromban egy fiúval álmodtam, akit ugyanúgy hívnak, mint őt (nincs éppen gyakori neve). Gyakran vannak megérzéseim vele kapcsolatban, átérzem az érzéseit, a hangulatát, akkor is, ha nem beszélünk. Párszor olyan jól egymásra sikerült hangolódnunk, hogy látta, mire gondolok.

Jelenleg teljesen maga alatt van lelkileg, mondta, egyszer öngyilkos akart lenni, mert el volt keseredve, de miattam végül meggondolta magát.

Nagyon szeretnék neki segíteni, de távolról sokkal nehezebb.

A barátnőim azt sulykolják belém, hogy szakítanunk kéne, mert látni, hogy nem boldog velem, nem rám van szüksége, előbb utóbb úgyis rájön, és megszabadul tőlem.

Mit tehetnék?