Én reagáltam túl?

Nemrég óta vagyunk együtt, de folyton azt kell hallgatnom, hogy ő,ő,ő, vele mi történik, mit csinál... Hetente jó ha egyszer megkérdezte, milyen napon volt... Nem egyszerű a helyzete, sajnos nem írhatom le hogy miért, de a legnehezebb időkben is mellette voltam, meghallgattam, stb... Tegnap eltűnt fél napra (nem csak tegnap...többször is egész napokra), este írt, rám zúdította, hogy már megint mennyi baja van, és hogy már megint nem lesz semmire ideje, mert kitalált újabb dolgokat, és azokkal fog foglalkozni... Ezen már kicsit kiborultam, és írtam neki, ha ezzel csak le akar koptatni, írja meg. Kérdőjelet küldött vissza. És írta, ma semmiféleképpen nem tudunk találkozni, mi lenne ha én mennék (20 km), de közben tudja, hogy nincsen kocsim, nem tudok menni, és előtte írtam neki, hogy most hajnalban kelek,a szokásosnál jóval korábban. Nem tetszett neki az, hogy nemet mondtam, eddig mindig ugrottam. Meg hogy ki van merülve, miközben 8-9 között kel, nem túl későn fekszik le. Fele annyit se dolgozik mint én. A munkahelye mellett lakik. Nekem is vannak problémáim, bajaim, de sose beszélhetek róla neki, sőt még a pozitív dolgokról sem, arra azt írta, nem az ő dolga, tartsam meg magamnak, nem tartozik rá semmi ami velem kapcsolatos... Dühömben össze vissza írkáltam neki, tudta hogy korán kelek, de még a cseten is megvárakoztatott, és nem válaszolt.