Mennyire jellemző, hogy megbánjuk, hogy szakítottunk a párunkkal?

Nagyon sokszor érez ilyet az ember annak ellenére, hogy ez valóban így lenne. Az ember szakítás után magányossá válik, hirtelen űr keletkezik benne, és ez is kiválthatja ezt a "megbántam" érzést. Úgyhogy ilyenkor nagyon észnél kell lenni, hogy valójában hogyan is érzünk, és fel kell ismerni, hogy csak az elkeseredettség, és pillanatnyi kilátástalanság beszél belőlünk, vagy valóban hibát követtünk el, és elhamarkodottan döntöttünk a szakítás mellett. Nyilván ha tényleg az utóbbiról van szó, akkor minden attól függ, ez az érzés mennyire kölcsönös, és hogy a dolgok, amik miatt vége lett, mennyire javíthatóak meg.

Ha nem volt jó a kapcsolat, akkor nem jellemző. A hiány fájhat egy darabig.

Attól függ, mitől nem volt jó. A tied mitől nem?