Jártatok már úgy, hogy bunkók voltatok az akkori szerelmetekkel szakításkor és később nagyon megbántátok? És ha igen mennyi idő után?

Ha nem is bunkó, de tapintatlan voltam akkor, amikor az első barátnőmmel (ő 17 volt, én 19) három év járás után szakítottam. Nyár volt, én ősztől mentem egyetemre egy messzi városba, és tudtam, hogy úgysem találkozhatunk gyakran. Amúgy sem nagyon illettünk össze, bár őszintén szerettük egymást. Én magamban már eldöntöttem, hogy nincsen értelme, de ezt vele, egy esős júniusi délutánon túl gyorsan közöltem. Ő mit sem sejtett, én pedig nagyjából 10 perc alatt elmondtam neki a tényállást. Szegény teljesen összetört, válaszolni sem volt ereje a sírástól, és hazaszaladt. Mint később elmondta, napokig sírt. Persze utána én is magam alatt voltam sokáig, mert annyira hiányzott. Később összejöttünk egy rövid időre, de az már nem volt az igazi...

Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem fogom a másik nyakába zúdítani a dolgokat, inkább igyekszem folyamatosan megbeszélni a problémákat.