Szakítsak vele vagy próbáljak meg én eleget tenni a kéréseinek?

Fél éve vagyunk együtt a párommal, de ennyi idő alatt kibukott szinte minden probléma. Érzem, hogy szeret, gyakran mondja, mennyire szerelmes belém, velem tervezi a jövőjét. De ez csak az egyik oldala.

Nincs munkája és nem is nagyon keres. Néha elmegy dolgozni 1-2 napra diákmunkára, de közben panaszkodik, hogy nincs semmire se pénze, semmi nem jön neki össze.

Legtöbbször itthon ülünk, nem megyünk sehova vagy csak nagyon ritkán. Ha náluk vagyunk, leül a gép elé,játszik vagy csak fekszik az ágyon.

A másik meg az, hogy rettentő féltékeny. Nem viseli el,ha fiúk vannak a közelemben. Jóban vagyok az egyik barátjával, de meg karja tiltani hogy beszéljek vele csak azért, mert kedvelem azt a fiút. Úgy érzem nem bízik bennem. Akárhányszor próbáltam megbeszélni vele erről, mindig csak azt hajtogatta, hogy bízik bennem, és kaphatok még egy esélyt tőle, hogy jóvá tegyem azt, hogy megkedveltem a barátját....Persze úgy, ha soha többet nem beszélek azzal a fiúval.

Nemrég megkérdezte, hogy fontos-e nekem és hogy szeretem-e. Igent mondtam, de néha úgy érzem, hogy ez így nem fog menni. Aztán szívem meg ellentmond ennek. Mert tényleg, sokszor boldog vagyok vele,szeretem is, rengeteg jó tulajdonsága van. Viszont mindezek mellett állandóan előjön ez a féltékenykedős, kisajátítós oldala is, amitől az önbecsülésem kb. a föld alatt van.

Szakítsak vele, vagy csináljam azt a mit kér, és csak rá koncentráljak?

21/L