Van olyan, hogy őrülten szeretek valakit, de egyszerűen már nincs erőm tenni a dologért, mert annyira egyoldalú lett?

Fúú, hát nem akartam így belemenni, mert nem egyszerű ügy. Jártunk, egy kicsit, vagy két hetet. Aztán kiderültek dolgaim, ezért megorrolt rám, meg kicsit túl gyors voltam és megijedt... Ez vagy fél éve volt. Most van fickója, akit azért szedett fel, hogy elfelejtsen engem.

Nagyon nem akar velem szóba állni, beszélgetésnél olyan távolságtartó, de látom benne, hogy néha annyira beszélgetne, csak a "büszkesége", vagy sértettsége nem engedi.

Nagyon ritkán keres, beszélgetünk, és amikor kezd visszatérni a régi stílusú beszélgetés (jó, érzelmekkel teli), akkor gyorsan kiveri a balhét, és lelép...

Néha elsírja magát, hogy kínzom...

Próbáltam tényleg nagyon sok mindent... Bocsánatot kérni, sokféle módon, tettekben, szavakban, mindenféleképp.

Ha a régi dolgokat felemlegetem, azt mondja "HAGYJUK!!" és eltűnik...

Én meg már kikészülök... Kb. fél éve tart lassan ez az egész...

Nem mondom el, mert elég egyedi eset, és sokan rámismernének, de nagyon sok embernek, nagyon sok fájdalmat okoztam, és épp miatta hagytam abba ezt a "dolgot". De nem tudom elfelejteni, mindig róla álmodok, egész nap, bármit csinálok, bárhogy próbálom elhessegetni, ő jár a fejemben, nem tudok tanulni sem már, hobbijaim nem jelentenek semmit már nekem. Van egy közös ismerősünk, de neki sem akar rólam mesélni, vagyis, ha mesél is rólam, elképesztően dühös.

Most azt tanácsolta, ne beszéljünk egy ideig, de ebből nem hiszem hogy bármi jó kisülne, főleg úgy, hogy kb. 1, maximum 2 hét az, amit kibírok anélkül, hogy tudjak róla.