Lányok! Nők! Hogy sikerült kilépnetek egy olyan kapcsolatból, amiben több a szenvedés, mint a boldogság? Amikor nem azt néztétek, hogy jobban szeretitek az életeteknél a férfit? Hogyan győztétek mag saját magatokat?

Én úgy szerettem sok éven keresztül egy fiút, hogy betege voltam. Komolyan, nagyon alárendeltem magam mindenben, ő meg szép lassan aláásta az önbizalmam. Hát igen.. erősen hajlamos vagyok a kapcsolatfüggésre.

Őszintén szólva egy másik fiú adta vissza az önbizalmam, akinek imponált a kedvessége.

Erre gondoltam nagyon sokat és erőd adott hogy megterveztem a szakítást (nekem ez kellett fejben).

Összeszedtem minden sérelmet amit nyugodt hangszínnel (közben majdbesz..tam) és tárgyilagosan elmondtam neki. Ő megértette és vége lett, szerencsére nem lett veszekedés. Utána lehúztam pár pohár vodkát, bömböltem és "elkezdtem gyógyulni."

Te is szakíts mindenképpen! Egyszer kell csak összeszorítani a fogad és átesel rajta. A legjobb ha nem sírtok egymás előtt, nem vesztek össze. Erre majd figyelj. Sok erőt kívánok hozzá!