Mit tegyek? Egy új élet kezdetén.

4 évig voltam együtt a barátommal, de nem sikerült, nem vállalt fel a szülei elött,mert az anyja befolyása alatt állt mindig, magáért sem mert kiállni,mókuskerékben élte az életét,és úgy éreztem nekem nincs igazán helyem benne. szeretett,efelöl nem volt kétségem, de nem úgy bánt velem,velünk,ahogy kellett volna. döntöttem,kiléptem,mondtam neki,jobb lesz mindkettönknek.ö nem akart az anyjának ellent mondani,én viszont nem akartam több évet reménytelenségben élni.

júliusban szakítottunk, szeptemberben megismertem nyaraláskor egy kedves fiút, aki külföldi, és sokat beszélgettünk,míg nem szilveszterkor összejöttünk,nála töltöttem az ünnepet. én 25 éves vagyok,ö 28. nagyon boldogan teltek vele a napok,így is,hogy nem egy nyelvet beszélünk,mindent megkapok töle,amire eddig vágytam,és nem kaptam meg. egymásba szerettünk,mély érzés ez.

a családja is teljesen jól fogadott,már az esküvöt várják,megszerettek. jól esik ez a fajta kedvesség.

most megyek hozzá ismét, együtt fogunk dolgozni,élni a szezonban,mindenben segít,támogat,nagyon vár,megpróbáljuk együtt. valahol mindig is szerettem volna kicsit máshol élni,és a környezetváltozás rám is fér most,egy éve meghalt az édesapám,sok gondot hagyott maga után,sok ideget megettem azóta. és Ott,vele,boldog vagyok.

viszont néha szoktam beszélni a volt barátommal,csúnyán váltunk el,de nem akartam,hogy így maradjon,már nem haragszom rá. felhívtam,megittunk egy kólát,és könnyes szemmel mondta,hogy még mindig szeret,és nagyon sajnálja,hogy így alakult,sosem fog elfelejteni,és már mindent másképp csinálna,de nem akar megakadályozni abban,hogy elmenjek,mert tudja,ez mindig vágyam volt. mert idgenvezetö vagyok,végre ismét a szakmámban dolgozhatok most nyáron.

öszintén megsajnáltam,mert hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem szeretem,vagy kihalt belölem minden érzés.

de szeretnék boldog lenni,a mostani párommal nincsenek átsírt éjszakák,magányos napok,boldogtalanság,reménytelenség,ö kerek perec felvállalt elsö perctöl kezdve,büszke rám,és csak boldoggá szeretne tenni.

a volt barátommal viszont megvannak a közös dolgok,szófordulatok,zenék stb... nyilván mint minden párnál,és közölte velem,hogy várni fog fél év elteltével arra,hogy hazajövök és megkeresem,addigra elköltözik az anyjáéktól,és a saját lábára akar állni,mert én tanítottam meg arra,hogyan vállalja fel magát,és azokat akiket szeret....

csak az a baj,hogy sokszor visszasírta magát,meg hogy bebizonyítja,és sosem lett változás. de most öszinte volt,éreztem,hiszen több mint fél éve nem vagyunk már együtt, és most találkoztunk azóta.sírt,és közölte nem akar mással lenni,mást keresni,mert tiszta szívböl szeret engem.tölem szeretne csak családot,kisbabát,velem akar megöregedni...

megölelt,és elsírtuk magunkat. komolyan összezavarodtam... 2 nap múlva indulok,hogy elkezdjem a saját és BOLDOG ÉLETEM egy olyan emberrel akinek mindig én vagyok az elsö,bármit megtesz értem... és már esküvöröl beszéltünk,annyira magától értetödö volt,egy percig sem gondolkoztam volna,mikor erröl beszéltünk.

viszont a volt barátomat sajnálom,sajnálom,hogy így alakult,és igen,én is mindig töle akartam kisbabát,de ilyenkor mindig eszembe jut az,hogy oké,hogy szerettem,vagy nem halt ki belölem minden érzelem,mert csak 4 év volt, de az anyja mindig ott lesz,sosem lenne békés az életünk,mert ö kerüli a vitát...bár most azt mondta,minden máshogy lenne,mert rájött,hogy velem akar élni.

szóval összezavarodtam... hogyan kéne ezt kezelnem?