Elrettentő a "szeretet kimutatása"?

Én ezt már nem értem...

Két és fél éve vagyok a barátommal.

A kapcsolat elején, amíg lazára vettem és nem kötődtem, oda volt értem. Minél jobban megszerettem, annál jobban változtak a "viszonyok". Kb. egy évig én oda voltam érte, Ő meg egyre visszább vett. AMikor nagyon ragaszkodtam, és fontos volt nekem, kidobott(sok volt a veszekedés). Megint összejöttünk,mert nem bírtuk ki egymás nélkül. Én viszont a sok fájdalom miatt egyre távolságtartóbb lettem(tettekben nem, csak lelkileg). Azóta fordult a kocka, olyanokat mond a barátom, mint még soha, keres, hív, nem bírja ki nélkülem.

Amint egy kicsit is jobban kötődöm, megint kezd fordulni a kocka.

Ha nagyon szeretem és úgy hisztizek, elege van. Ha ebben a "ridegebb" állapotban hisztizek, fél, hogy elveszít.

Ez mind szép és jó, de elegem van abból, hogy nem mutathatom ki az érzéseimet, és nem merek bízni. És ez minden fiúnál így volt, ha nem is jöttünk össze, amint megszerettem őket, mintha megérezték volna, hogy nekem tetszenek, pedig SEMMIT nem csináltam.

Tudom, hogy nem egyformán szeretünk, meg minden, de csak én válogatom rosszul az embereket, vagy ez mindig így van...??

Egy másik barátnőm is, amióta nem akar kapcsolatot, és "játszik" a fiúkkal, mindenki fut utána. Akkor nekem is ilyennek kell maradnom a barátommal így két és fél év után...??? :(