Ti ezt bevállalnátok?

A barátommal külföldön élünk. Én még nem dolgozom, mert egyenlőre nem beszélem túl jól a nyelvet, most viszont a sors úgy hozta, annyi bajt rakott a nyakunkba, hogy muszáj lesz minél hamarabb dolgozzak. Ez idáig oké, nincs is ezzel baj szeretnék is dolgozni, mielőtt egy-két rosszmájú előhozakodna azzal, hogy eljöttem ide eltartatni magam, mert büdös a munka...

Nagyon félek a nyelvtől, amit megtanultam idáig, nem merek megszólalni vele, mert félek, hogy rosszul mondom, vagy hülyeséget mondok és beégetem magam. Beadtam 2 helyre az önéletrajzom, messzebb városokba is, meg itt a közelben is, szóval több szálon futtatom a dolgot, hogy minél hamarabb összejöjjön vmi. Viszont amit észrevettem a páromon, hogy ő az innen 100-200 km-ekre levő munkákat akarja jobban erőltetni nekem... tény és való, hogy jobbak is azok, mint amiket itt találtunk helyben, de el nem tudom képzelni magamról, hogy nyelvtudás nélkül egyedül legyek egy idegen ország, idegen városába és nem értem, hogy a párom miért várja tőlem ezt?! Néha az az érzésem, hogy el akar paterolni maga mellől. Ami itt lenne 10 perc buszozásra, arról szinte nem is beszél, csak messziekről, hogy milyen jó lenne, ha összejönne. Azt meg figyelembe se veszi, hogy én parázok így elmenni messze tőle... Ti mit tennétek a helyembe?