Melyik utat válasszam? Maradjak a férjemmel sínylődve, vagy kezdjek egy új bizonytalanabb életet? Vajon csak a szeretet, figyelem, a biztos férfikar ölelésének, hiánya játszik velem ily rútul?

Szerintem először üljetek le szépen nyugodtan, normál hangnemben és beszéljétek meg, miért alakult így a kettőtök dolga. Lehet-e még ezen változtatni, egyáltalán akartok-e még változtatni? Mondjátok el egymásnak őszintén a vágyaitokat, és hogy mi nem stimmel most, mi kellene ahhoz, hogy boldogok legyetek!

Azt írod, hogy most egy kicsit megszédített az udvarlód, és nem tudod, mi a helyes... Ezt csak te döntheted el, de ehhez tiszta fej kell! Én azt mondom, hogy ott, ahol a házastársak között már nincs meg az összhang, ahol majdnem minden beszélgetés veszekedésbe fullad, és a felek még gyanúsítgatják is egymást (mint a férjed téged), az már nem párkapcsolat, nem is együttélés, hanem "egymás mellett létezés". Csernus doki írta le ezt nagyon jól a "Nő" című könyvében. Ajánlom neked is elolvasásra! :)

Írtad, hogy a férjed megcsalással vádol. Azt is írtad, hogy egy férfi udvarol neked, akivel csókolóztatok is. Innen látszik, hogy a férjed nem alaptalanul vádol téged, mikor más férfiak udvarlását fogadod. Hogy igazold a saját hűtlenségedet, azzal mentegeted magad, hogy biztosan megcsal, pedig valószínűleg csak arról van szó, hogy fülébe jutott amit tettél. A férjed mellett a helyed, küldd el a búsba az udvarlódat, elvégre nem vagy kurva. Minden kapcsolatban vannak elhidegülések, üljetek le, beszéljétek meg egymással a problémákat.

A gyerekeknek is így lesz jobb. Vagy gondolod, jobb nekik úgy felnőni, hogy néha egyikőtöknél alszanak, néha a másiknál, két "anyjuk" és két "apjuk" van?

Ha a házassági esküdet már lelkiismeret-furdalás nélkül megszegnéd, és az sem izgat, hogy a lányaid milyen körülmények között nőnek fel, akkor jusson eszedbe, hogy a férjeddel annak idején így indult a kapcsolatod, most mégsem zökkenőmentes, tehát az hogy jól érzed magad vele, az nem jelent semmit.

+1 érv.: A helyedben nem kezdenék olyan erkölcstelen emberrel, aki házas asszonynak teszi a szépet. Nem értem hogy tudsz megbízni ilyen emberben.

Kérdésed részletezésében azt kérded, "mi volna a helyes út?" Ezért én erre szeretnék válaszolni.

"Melyik utat válasszam? Maradjak a férjemmel sínylődve, vagy kezdjek egy új bizonytalanabb életet?"

Azért hamis ez a dilemma, mert nemcsak ez a két eshetőség van, hanem több is. Például a szerintem legjobb: kezdj egy új, izgalmas életet a férjeddel.

Elhiszem, hogy örültél az udvarlásnak és a csóknak, de én nem tartom helyesnek, sem amit tettél (=a csók), sem amit teszel (=fogadod annak a férfinek az udvarlását), sem amit tenni készülsz (=válás). Úgy gondolom, hogy mindez bűn.

Még hála Istennek nem jutottak olyan messzire a dolgok, hogy helyrehozhatatlan történt volna. Szerintem szakíts meg minden kapcsolatot azzal az idegen férfivel, és koncentrálj a férjedre.

Én is szeretnélek arra az ígéretre emlékeztetni, amit akkor egymásnak tettetek vele. Most dől el, hogy meg akarod-e tartani?

Nem ítéllek el, és együttérzek veled és a férjeddel a nehéz helyzetetekben. Imádkozni fogok azért, hogy megjavuljon a házasságod, és szívemből kívánom, hogy legyen erre elég szándékod, elég terved, elég erőd és elég kitartásod.

üdv: Gyuri

igaz, még csak 20 éves vagyok, de már rájöttem: minden pasi ugyanolyan. az eleje szép meg fasza, meg habostorta, a vége meg az a nagy rakás híg szar... má bocs.

nekem is volt ilyen lehetőségem. otthagyhattam volna 1,5 évet, egy nálam kicsivel fiatalabb és jóval tapasztalatlanabb pasiért, aki édes volt és imádott, szerettem én is, de inkább az eszemmel döntöttem mint a szívemmel, mert tudom, annak a nagy szerelemnek is vége lett volna egyszer...

utána megbeszéltem a pasimmal a problémát, és azóta minden rendeződött, és remélem hamarosan összeköltözünk.

lehet, hogy pár év múlva amúgy is elváltok. még akkor is kezdhetsz új életet. nyugi.