A naiv lányok, akiket mindig kihasználnak, miért azokban NEM tudnak megbízni, akik tényleg tisztességesek akarnak velük lenni?

18:19 tökéletesen igazad van ezt énis alá tudom támasztani. még magamon is megtudtam figyelni, hogy sokkal könnyebben kijövök azokkal a lányokkal akiktől nemakarok semmit még véletlenül se... sőt azok néha még jobban is érdeklődnek irántam. aki kicsit is tetszik, az meg kerül nagy ivben, mert vele meg nemtudok természetes lenni, félek a kudarctol...

csak innentől azt nem értem hogy jönnek mégis össze néha normális párok :S mer nekem igy sok esélyem nincs

Velem is megesett az az eset, hogy beleszerettem egy ilyen macsós típusú fiúba. Előtte sose szerettem senkit. Igazából nem a kedvessége ragadott meg, hanem, hogy mindig úgy tett, mintha számíthatnék rá, egyébként kőbunkó volt. Még mindig szerelmes vagyok belé, és többnyire azt gondolom, hogy inkább a halál, mint, hogy ez a szar tovább tartson, mert olyan dolgokat tett velem, amit szerintem nem tesznek meg nagyon másokkal, és erős nő voltam, egészen eddig, most meg már nemtom összeszedni magam, képtelen vagyok rá. Pedig már régen is sok mindenen mentem át. De egyébként nem feltétlen ilyen fiúkat vonzok be!!! Én egy bizonyos típust vonzok be, ami miatt valszeg sose lesz normális kapcsolat, de nem feltétlen ezt a nagyképű típust. Ez most így alakult, de korábban és közben nekem nem ilyen típusú fiúim voltak. Ezt a fiút sem a szociopatikus, skizofrén jelleme miatt szerettem meg betegesen, azt hiszem. Szóval csak megszerettem, vagyis rossz kártyát húztam ki. Valószínűleg az egész életem rámegy erre. De ettől függetlenül nem feltétlen ilyen férfiakat vonzok be, sőt, inkább az olyan típusokat, akik tűrik és szeretik az irányítást, mert egyébként domináns nő vagyok. Más kérdés az, hogy ez a személyiségem törtsége miatt van, Mert az általam túlságosan nem kedvelt belső énemmel egy férfi fel se fordulok soha, ez most csak megtörtént. Remélem, hogy a pszichém soha többet nem fordul ellenem ilyen otromba módon. És a legrosszabb, hogy tényleg nem lehetett mit tenni, csak megtörtént. Más dologból kifolyólag is már tudom, hogy csak egy pillanat alatt történik meg minden. Ha azon a napon nem találkozom vele, amikor először taliztam vele, lehet, hogy sose leszek szerelmes, de az életem nem omlott volna össze.

Szal az én alapszemélyiségem tényleg egy félénk, zárkózott ember, és az alapszemélyiségem széttört, amit nem nehéz kihasználni, de a külső énem annál erősebb legalább. Én pedig elvagyok a férfiakkal, ha csak a külső énemet használom, és jól is tudom magam érezni. Ez jó trükk. Emiatt van az, hogy engem nem is tudott még más kihasználni. Csak senkit se kel megszeretni ilyen személyiséggel, meg hasonlóval, mint az enyém. Ennyi a trükk. De az a gond, ha egyszer megszerettél valakit, akkor úgyis magával ránt az egész. Azt mindig tudtam, ha a legbelsőbb énemet előszedném, összeomlanék, de ez szarabb, mint amire számítottam. Mindegy, én belenyugszom, akármennyi adatott is nekem.

Már ezek után rossz minden. Bárcsak sose szerettem volna meg. Igazából nem én választottam.

De én sose vonzottam be a kihasználós pasikat, mert a külső énem nem olyan.

Na, de szal ez bonyolultabb. Ha kihasználják az embert, az egy kiba@szott szar dolog, ha az ember már lelkileg amúgyis sérült, mint ahogy általában a hozzám hasonlók...