Hogyan cselekednél ilyen helyzetben?

7 éve vagyok kapcsolatban a jelenlegi párommal. 1,5 évet a szüleinél laktunk, aztán 3 éve már külön mindenkitől csak ketten a pároméknak egy másik házában élünk. Viszont most ezt a házat el kell hagynunk,mert körforgalmat építenek a községben és a ház útba van,amit ha akarunk ha nem kisajátít az állam. Augusztus 15.-ig ki kell költöznünk. A párom terve,hogy visszaköltözünk a szüleihez, ami számomra egyáltalán nem a legjobb,sőtt kész rémálom. Míg ott éltünk többet sírtam mint nem. Mindenbe beleszóltak, egyetlen nyugodt percem sem volt ott. Sok nézeteltérés volt köztem és a szülei között,de persze és soha nem szóltam semmiért. A párom soha nem állt ki mellettem míg ott laktunk sem, és így sem mióta külön élünk. A sógorom emberszámba sem vesz szinte, még köszönni sem köszön ha találkozok vele, apósom sem szól hozzám,anyósjelölt pedig csak ha nagyon muszáj. Míg ott laktunk meggyanusított anyós,hogy elloptam a terítőjét,később persze meglett. Aztán eltűnt 40.000Ft és azzal is engem gyanusítottak,nem mondták ki,de célozgattak,aztán persze meglett hogy hol van a pénz. Én nem tudok oda visszamenni, a párom mást nem tud tenni azt mondja,csak az lehetséges,hogy oda menjünk. Mióta külön vagyunk kettecskén azóta beszélem ráfelé,hogy szeretnék már kisbabát,ő viszont nem. Míg a szüleinél laktunk addig meg azért nem lehetett,mert anyós aki védőnő azt mondta,hogy addig biztos nem fogok szülni míg ott lakunk,ő nem fogja éjszaka hallgatni,hogy kopogunk hozzá befelé,hogy nem tudunk a kicsitől aludni. És így gondolom, most ha ott lakunk, a baba tervbe sem lesz újra,ahogy eddig sem. Megmondtam a páromnak,hogy hazaköltözöm a szüleimhez, elmondtam az okokat,hogy miért nem tudok oda visszaköltözni az ő szüleihez, azt mondta,ha így döntöttem elfogadja,de szerintem úgy gondolja még én úgy is meggondolom magam. De nem. Tudom,hogy ott csak szenvednék. Így belegondolva nagyon nehéz,hogy 7 évet így itt hagyni,elköltözni,elpakolni. De képtelen vagyok ott élni, megfulladnék. Abba betegednék bele.25/N