Van olyan aki nem minden nap beszél a barátjával/b. nőjével?

igen. Csak akkor hívjuk egymást ha nagyon kell. De nem írogatunk egymásnak minden nap, és nem hívogatjuk egymást. Enélkül is érezzük a másik iránt a szeretetünket és gondolunk rá, vágyakozunk utána.

Az nekünk túl sablonos és semmit mondó, hogy klisékkel lőjük el a mondanivalóinkat. Akkor keressük egymást, ha van érdemi információ, vagy van valami szép és különleges gondolatunk. Máskor nem.

No. 1, nem ngyon értelek.

Az miért klisé, ha megkérdezed a másiktól ,hogy telt a napja? Én ürességet éreznék, ha este úgy feküdnék le aludni, hogy azt sem tudom, él-e, jól van-e, nem rosszkedvű-e, mi van vele. Akit szeretek, annak érdekel a sorsa, az, hogy boldog-e stb.

#4

+1

Én is tudom, hogy telik a barátom napja és ő is tudja hogyan telnek az enyéim. Felesleges minden nap meghallgatni egymástól tök ugyanazt.

Igen, heti 3-5 napon találkozunk. A többi napon sosem hívom telefonon, sosem írok rá. Erőltetettnek érzem, mert valójában olyankor nem érdekel, mi van vele. Magyarázat lejjebb:

3:

Akkor minden nap beszélsz a szüleiddel, nagyszüleiddel, testvéreiddel, minden családtagoddal és a legközelebbi barátaiddal is, akiket mind szintén szeretsz? Csak mert szeretsz valakit, állandóan beszélni kell vele naponta?

Nem.

Hmmm... hát én mindig úgy voltam vele, hogy tudom, hogyan éli meg ezeket a dolgokat. Nem kell neki elmondani. Ahogy már ő is tudja, hogy nem örülök, ha ott ülök az orvosi váróban és jobb híján unalmamban bárkivel elszórakoztatom magam.

Ahogy én is tudom róla, hogy hol érzi elemében magát és hol nem.

Nem szoktuk minden rezdülésünkről tudósítani a másikat.

Viszont sokat szoktunk egymásra gondolni. Leginkább akkor beszéljük meg a dolgainkat ha együtt vagyunk. Amúgy nem.