Ha azért hazudok, mert nem akartam megbántani? Akkor rossz ember vagyok és nem megbízható?

Én elmondanám neki (megírnám MSN-en), ezt az egészet így, ahogy van, ahogy nekünk leírtad. Nincs ebben semmi rossz.

Annyiban fogalmaznék másképp, hogy nem Ő húzott fel TÉGED, hanem TE húztad fel magad azon, amit Ő írt. Ez egy nagyon fontos apró különbség. Senki nem tud felhúzni senkit, azt minden ember magával teszi. A másik mondhat olyat, ami bánt engem, de még ha direkt is teszi, akkor is én döntöm el, hogy felhúzom magam rajta vagy sem, hiszen ezek az én érzéseim. ez nem olyan, hogy odajön, belerúg a lábamba, és akkor fáj. Ez rajtam is múlik.

Ha Ő is szeret (vagy legalább kedvel) téged, akkor megérti majd, hogy rossz passzban voltál, nem tudtad hirtelen kezelni a helyzetet, és azért döntöttél így. Ha nekem mondanád el, én biztosan jobban tisztelnélek utána. Persze nem mindenki olyan, mint én; a döntés és a felelősség is a tied. ;)

Nyugodtan tegezz továbbra is! ;)

Igen, való igaz, hogy az életkornak van köze ahhoz, hogyan gondolkodunk, de a személyiség alapjegyei igen korán, 4-5 éves korban rögzülnek. Az, hogy én tisztelem azt a bátorságot, ha valaki mer őszinte lenni, kimutatni az érzéseit, és bevallani, ha téved, biztosan összefügg az élettapasztalattal. De az, hogy kedvelem-e az ilyen embereket, szeretem-e a bátor és érzelmes embereket, szerintem mindig is megvolt bennem, már régről. Legfeljebb ezt elnyomták bizonyos környezeti hatások, pl. az iskolában ez nem volt "menő".

Ha azonban szeretetről, szerelemről van szó, akkor az én meglátásom szerint csak őszintén érdemes belemenni, mert minden más zsákutcába vezet. Akkor pedig már jobb, ha az elején kiderülnek az ilyen dolgok. Ez viszont nem függ az életkortól. Mindig ez a jobb, csak fiatalon ez még nem látszik annyira...