Féltékeny vagyok, pedig párom szeret és nem ad rá okot. Ezt tudom valahol, mégis ha nincs velem, egyből előtör, h mit csinál kivel stb. Szörnyű vagyok, ő mégis tűr. Ő minél jobb, annál többet várok el utána. Mit tegyek, h ne veszítsem el?

Pszichológus segítségét nem kérted?

Nem azért, de ha ennyire nem tudsz megbízni benne, akkor ott lelki sérelmek akadnak, amiket komolyan ki kell kezelni.

Mert persze lehetne mondani hogy próbálkozz önkontrollal és ne mutasd ki hogy féltékeny vagy, fotsd vissza, stb. De ez nem megoldás, mert ha visszafolytod akkor előbb utóbb úgyis kitör belőled... Kérd ki egy pszichológus véleményét, aki lehetőleg terápiával és nem gyógyszerekkel akarja megoldani.

Kevesen tudják a végtelenségig bírni a féltékeny barátnőt vagy feleséget. Sok esetben a féltékeny fél szokott félrelépni, vagy legalább próbálkozni, mert ezzel akarja növelni az önbizalmát.

Amint ez kiderül, a féltékenységet tűrő dobni fogja. A nő pedig általában még jobban belerokkan.

Nagyon közelről láttam ilyet.

Nem a féltékenység a fő gond, hanem hogy a tulajdonodnak tekinted és nem a párodnak. Fogadd el, hogy egy párkapcsolatban egyenlő felek vannak,akik nem korlátozzák, hanem teljesebbé teszik egymást.

Nekem ez nem egy nő féltékenységének tűnik, hanem egy gyerek önzőségének.

Fel kéne nőnöd, nem való még neked egy kapcsolat.

Ne fojtsd magadba, hanem keresd meg az okát. Tudatosítsd magadban, hogy az érzéseidnek semmi alapja, a hiba benned van. Keresd meg és kezeld a hibát.

Ahogy említetted, csalódtál már hatalmasat. Az ok valószínűleg itt van: félted magad, rettegsz egy újabb csalódástól. Ezt a félelemérzetet kell kezelned és legyőznöd.

Először is egy dolgot mindenképp meg kell értened: ha félsz a fájdalomtól, akkor a féltékenységed örökre megmarad. Ha úgy érzed, hogy félsz elengedni a pasid valahová, akkor csak azért is engedd el; nézz szembe a féltékenységeddel. Ha a pasid hazajön, megkönnyebbülsz, és enged a szorítás.

Gondold végig: mi értelme a féltékenységnek? Bizony, semmi! Ez nem féltés, ez nem a párodról szól, hanem csak és kizárólag, száz százalékban rólad szól! Saját magadat félted, saját magadtól félsz. Félsz, hogy nem tudod megtartani, félsz, hogy megint ugyanolyan fájdalmakat kell átélned, mint legutóbb. Csakhogy a félelem nem előzi ám meg a bajt!

Én pasi vagyok, és életemben egyetlen időszakában voltam féltékeny, amikor papíron volt is rá okom. Előtte soha, de azóta sem voltam féltékeny. Gondolná az ember, ennek ahhoz volt köze, hogy a párom a felborult kapcsolatában beleszeretett egy másik pasiba, ezért én okkal voltam féltékeny. Valójában ez csak a közvetett ok volt, a valódi ok az volt, hogy minden önbizalmam elhagyott, egy unalmas, kiszámítható senkinek éreztem magam, akit a párja majd elhagy egy másik pasiért. A tipikus szar jófiú szerepkörben találtam magam, aki mellett az esze tartja ott a párját, miközben a vágy egy másik pasihoz hajtja.

Úgy viselkedtem, mintha egyesült volna bennem egy alattomos, hisztérikus, manipulatív nő egy gonosz, rutinos és szadista gestapós tiszttel; totál ki is készítettem az asszonyt. Veszekedtem vele, figyeltem, manipuláltam, pszichés terror alatt tartottam, és mindezt azzal legitimáltam önmagamban, hogy ő rászolgált. Aztán meg persze, sértve éreztem magam, hogy nyolc együtt töltött év után szinte kerül engem. Az ő nyakába varrtam az egész felelősséget, miközben az egész csak a saját egómról, a saját önbecsülésemről szólt. Rettegtem attól, hogy egy töketlen pasi vagyok, aki mellől csak úgy elszeretik a párját, és nem képes megtartani, akit csak az esze miatt választana egy nő. Röviden: nem éreztem magam férfinak, nem éreztem magam elégnek ahhoz, hogy egy nő őszintén vonzódjon hozzám, EZÉRT voltam féltékeny.

Érdemes lenne az akkoriban íródott gyakoris hozzászólásaimat is előkeresni. A saját csalódottságomat és önbizalomhiányomat hasonlóan vetítettem ki a nőkre, mint az itt kesergő nyomoroncok, akik minden fájdalmukért a másik nemet okolják. Meggyőződésem volt, hogy a nőkben nem lehet bízni, mert szart sem tesznek egy párkapcsolatért, csak "hallgatnak a szívükre", aztán meg sírnak. Én is azt gondoltam, hogy lehet egy pasi akármilyen jó a nőjéhez, az egyszer úgyis megkattan és elhagyja majd egy friss "szerelemért".

Aztán a sok gondolkodásban egyszer valahogy leesett. Az én érzéseimért ki is a felelős? Én. Ha nincs semmi önbizalmam férfiként, arról ki tehet? Én. Ha egy rakás szarnak érzem magam, az kinek az érdeke, hogy megváltozzon? Nekem. Ha egy nő nyolc évig elvakultan szeretett, most meg hirtelen beleszeret egy pasiba, akiről azt vizionálja, hogy tök olyan, mint én évekkel ezelőtt, akkor vajon ki változott itt meg negatív irányba? Én. Ki volt az, aki férfi létére csak vinnyog, panaszkodik, a saját nyomorúságáért a nőket utálja, és mégis elvárja, hogy férfinek nézzék? Én. Akkor tulajdonképpen ki is okozta ezt a helyzetet? Bizony-bizony: én.

Nem sokkal ez után felmerült ismét pár kérdés bennem: tegyük fel, hogy a párom tényleg el akar menni ezzel a pasival. Akkor ki is vagyok én, hogy erőszakkal megakadályozzam? Elvileg szeretem, akkor miért is vagyok vele szemben ilyen k1baszott önző? Ezen kívül, ha erőszakkal tartom magam mellett, azon én mégis mit nyerek? Egy boldogtalan életet? Ha féltékenykedem, akkor ő hirtelen majd újra belém szeret, és elfelejti azt a srácot? Lóf**szt! Hogyan is lehetnék boldog? Akkor, ha ő maga őszintén és saját akaratából engem választ.

És itt a lényeg: ehhez mi kell? Az, hogy szabad akaratot biztosítsak neki, hogy biztosítsam számára a lehetőséget a szabad választásra, mert ha a döntéseit befolyásolom a féltékenységem miatt, akkor bennem MINDIG ott lesz a kétely, hogy szabad akaratából mit tett volna, ha lett volna lehetősége! És itt a gond a legtöbb féltékeny emberrel: annyira gyávák, hogy nem adják meg a lehetőséget arra, hogy az élet és a párjuk bizonyíthasson nekik, mert kényszeresen el akarják kerülni az összes lehetőséget, ahol kiderülhetne az igazság!

Ha a párod el akar hagyni, akkor elhagy, ha meg akar csalni, akkor pedig megcsal; ebből a szempontból k**vára irreleváns, hogy te féltékeny vagy e, és odafigyelsz e. A féltékenységet csak úgy tudod leküzdeni, ha engeded a párodat élni, akármennyire fáj, mert ha azt tapasztalod, hogy ott a lehetőség előtte, hogy átverjen, megcsaljon, de még így sem teszi meg, akkor hirtelen nagyon-nagyon megkönnyebbülsz majd, és elkezdesz bízni benne. Igen, ez a bizonytalanság nagyon fáj. Igen, ebben a pakliban benne van, hogy megint csalódni fogsz, de ez mindig benne van. Nálam is éppúgy benne volt, hogy a párom majd elmegy a másik pasival, csakhogy elfogadtam, hogy ha el akar menni, akkor mindketten így járunk jobban, akármennyire mocskosul fáj is! Soha nem tiltottam neki semmit, bármikor találkozhatott a pasival, amikor csak akart, mert tudtam, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha végigjátsszuk a játékot.

Nálam happy enddel végződött, mert a párom nem csalt meg a sráccal - mondjuk ezt soha nem is feltételeztem volna róla -, engem választott, a kapcsolatunkat szépen, apró lépésekben rendbe hoztuk. Azóta a feleségem és a lányom édesanyja, minden frankó. Ellenben, hogy addig mennyi fájdalmat éltünk meg, az más lapra tartozik, de ez volt az egyetlen út. Illetve nem, csinálhattam volna máshogy is: a lelki terrorral tarkított meggyőzés erejével elérhettem volna, hogy soha többet ne álljon szóba a sráccal; szó nélkül megtette volna. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy azóta is minden veszekedésben ezt vágnánk egymás fejéhez, és mindketten azon tépelődnénk magunkban, hogy mi lett volna ha. Én továbbra is az önsajnáltatás mocsarában vergődnék a férfiúi önbecsülésem hiánya miatt, és folyamatosan féltékenykednék, és azt nézném, mikor jön egy másik ilyen pasi. Valószínűleg már együtt sem lennénk.

Én teljesen megértelek...bár nekem van minimális okom is rá, hogy féltékeny legyek.Azóta amióta csalódtam benne ilyen téren,bennem már átértékelődött ez a dolog és már mindig kísért, hogy ha megtette egyszer akkor megfogja még egyszer.(Nem megcsalásról van szó,ígéretszegésről és lány áll a dologban, de ez most lényegtelen)

Én sem szeretnék féltékeny lenni,de lehet segít ha elfoglalod magad ha nincs veled.Nem szabad arra gondolni, hogy mit csinál és kivel.Néha azért nem árt ha beszélgettek ilyenről, hogy kivel volt és mit csinált,milyen volt a napja stb....

Ezt sajnos magadnak/magunknak kellene megmagyarázni hogy nincs ok a féltékenykedésre.

Szia,

Együtt vagytok még? Mit jelent az hogy teljesen beszabályozod? :)