Ti híztok vagy fogytok durva szakítások után?

Amikor véget ért az első kapcsolatom nem nagyon tudtam feldolgozni az egészet... magamban kerestem a hibát... 1 hétig alig ettem valamit

-7 kg :/

Azóta már rendbe jöttem (4 hónap)

F/18

1 grammot se! pedig nagyon magam alatt volna a szakítás után!

21F

Az első párkapcsolatom hatalmas szerelemmel kezdődött 20 évesen, azelőtt csak kalandozások voltak inkább, meg reménytelen szerelmek.

A barátnőm váratlanul szakított velem, szinte egyik napról a másikra, de a legszörnyűbb az egészben az volt hogy azért dobott mert elutazott messzire, külföldre méghozzá másik kontinensre és azért szakított velem mert teljesen új életre vágyott, mindent itt hagyott, barátait, családját, csak az anyukáját nem mert vele ment ki, viszont az apját sem kereste utána túl gyakran, és a bátyját meg a húgát sem. Igaz a barátnőm nem igazán érezte itt jól magát 2 barátnője volt és pár haver akikkel időnként elvoltak és ennyi. Meg én. Mondta hogy az új élet kezdéséhez ez kell és bár szeretett nagyon de nem akarta hogy távkapcsolatba kerüljünk és tönkretegye ezért a fiatal éveimet mert mondta ahogy 2-3 évig biztos hogy nem jön haza!

Nagyon fájt a szakítás, a nagymamám temetése óta nem sírtam mint akkor. Én nehezen tudok sírva fakadni nem vagyok az a fajta de akkor nagyon összetörtem nagyon sokat sírtam miatta, és ahogyan kerültek elő a közös fotóink, a tőle kapott dolgaim, meg egyéb emlékek a közös élményeinkről az volt számomra a pokol. Nem igazán emlékszem mi volt velem akkoriban, mert akkor éltem a legrosszabb időszakom is, se barátok, senkim nem volt szinte mivel én dolgozni akartam már de munkát nem találtam, és a barátaim többsége is már másik suliba, egyetemre külföldi munkára ment el. És ez is kiakasztott hogy szinte senkinek nem tudtam kiönteni a bánatom. Azt tudom hogy 1 hónapig pokol volt minden számomra. Azokban az időkben szinte alig ettem valamit, és hirtelen azt vettem észre hogy esnek le rólam a nadrágjaim, mackós srác vagyok egyébként szóval nálam ez nagyon észrevehető volt, meg persze akkor az egyetlen egy kikapcsolódásom a sétálás volt meg a bicajozás, az az egy dolog kötött le és ez is hozzájárult a hirtelen fogyásomhoz. Aztán amikor sikerült munkát találnom, és új társaságba kerültem és volt bőven elfoglaltságom, így az lekötött, és akkor találkoztam egy lánnyal akivel társak voltunk és elbeszélgettünk meg egyszer elmentünk közösen sétálni hogy picit megismerkedjünk és neki kitudtam önteni a szívemet mert szóba került a dolog és kiszedte belőlem a dolgot, mindent elmondhattam neki, sírtam is egy picit, megölelt, megvigasztalt és akkor már minden más lett. Igaz hogy csak barátok lettünk, de neki köszönhetem azt hogy végleg túl tettem magam a dolgon, és ő által ismertem meg a jelenlegi barátnőmet :)