Az elso nagy szerelmednel szerettel jobban valakit?

Igen.

Még 17 évesen iszonyatosan szerelmes lettem egy lányba. Totál bele voltam zúgva, el sem tudtam képzelni, hogy valaha bárki másba szerelmes legyek. Aztán persze jött a pofára esés, "csak barátok", stb. Jó ideig éreztem, hogy hasonló lányt soha nem fogok találni.

Aztán egyszer csak találkoztam a "tökéletes" lánnyal. Szinte mindenben passzoltunk egymáshoz, még a hobbink és érdeklődési körünk is 99%-ban azonos volt. Ő volt a tökéletes szerelem... pár hónapig. Aztán vége lett, én meg összetörtem, hogy biztos, hogy nem találok még egy lányt, akivel ennyire összeillünk, és akit ennyire tudnék szeretni.

Jó ideig tényleg nem is találtam olyat, aki annyira megfogott volna. Volt utána még egy nagy szerelmem, ami egy évig tartott, arra tényleg azt hittem, hogy az a tökéletes szerelem, persze annak is vége lett. Aztán jött a mostani kapcsolatom, amiről elsőre még azt sem feltételeztem, hogy kapcsolat lesz. Szép lassan alakultak az érzelmek, míg végül ott tartunk, hogy már az esküvő is szóba került. Persze, ez még odébb van jócskán, de ő már erről álmodozik. :) Nem úgy kezdődött, mint a többi, az iszonyat nagy lángolással, hanem folyamatosan alakultak az érzelmek a felszínes tetszéstől kiindulva odáig, hogy most már tényleg ő "az igazi".

Ezt csak azért írtam le, mert a "nagy szerelem" bizony könnyen lehet, hogy múlandó. Olyan meg egyszerűen nincs, hogy egy csődbe ment szerelemnél ne legyen jobb. Ha egy kapcsolat tönkrement, az nyilván azért történt, mert már nem működött. Ennél pedig biztos, hogy van jobb, nagyobb szerelem, csak ugye az ember hajlamos a múlton keseregni, és túlságosan az elveszített lehetőségekhez kötődni.