Miért van az hogy félek attól hogy örökre egyedül maradok?

Az ember inkabb tarsas leny de vannak kivetelek.

Ha el tudod fogadni a maganyt akkor nem fogsz felni.

Nekem soha nem volt hosszutavu kapcsolatom, megsem sirok.

Sot unokahugi viselkedese utan szerintem gyereket sem akarok.

Én is egyedül vagyok, és most még nem olyan nagyon gáz ez, csak időnként belegondolok, hogy ez már nem biztos, hogy változni fog... És elég unalmasnak, sivárnak, ijesztőnek tűnik így a jövő. :)

No de érdemes csak azért belemenni egy kapcsolatba, hogy legyen?

A megjátszás nekem se megy, hosszú távon lehetetlen.

"szerintem a valódi énemet sem kedvelnék" Na ez a te valódi bajod. Az emberek érzik azt, ha a másik megjátssza a dolgokat, még ha nem is tudatosul bennük igazán, valami akkor sem stimmel általában.

Ez a valódi énemet sem kedvelnék dolog pedig úgy butaság, ahogy van, hiszen mi másért szeressen valaki? Csak a testedért? Vagy mert jól főzöl? Vagy isteni szerető vagy? Egy életen át amúgy sem tudnád megjátszani magad, szóval jobb lesz, ha erről leszoksz, mert addig biztos nem lesz senkid. 22 éves vagy, nem késtél még el semmivel, nem kellene minden fiúval randizgatni, aki hajlandó szóba állni veled, mert csak kiégeted magad lelkileg és a végén még azokkal sem tudsz majd boldog lenni, akik igazán szeretnek.

Tessék ismerkedni és megválogatni, hogy kivel is kezdesz komolyabb dolgokba, akkor biztosan nem fog csalódás érni :)

Pedig ha tudnad mennyi no el boldogtalan kapcsolatban.

A szempontjai meg az anyagi biztonsag, karrier, helyes pasi volt.

Megis valami hianyzik az eletukbol.

Nemtudom melyik rosszabb, ez vagy inkabb a tudatos egyedullet.