Mindenkiben a hibát keresem, és idegesítenek. Mit tegyek?

Végülis amiket írsz, az alapján nincs szükséged tanácsra, csak egyelőre nem találtál olyan embert, akit érdemesnek tartasz arra, hogy összekösd vele az életed. Ezzel alapvetően nincs is baj. Nem tudom, mennyire fontos neked, hogy találj ilyen embert. Vagy hogy csalódásként élnéd-e meg, ha egyedül maradnál, de tudnád, hogy legalább nem elégedetlenkedsz valaki mellett, kölcsönösen mérgezve egymás életét. Vagy emésztenéd-e később olyasmin magad, hogy mégis megpróbálhattál volna rugalmasabb lenni. Szóval az nem tiszta előttem, hogy mire fel született ez a 'mit tegyek?'-kérdés, bizonytalanság, kíváncsi vagy a véleményekre, esetleg magadnak sem tetszik a kritikusságod, de annyira belülről fakad, hogy nem látod, kell-e változtatnod rajta, és ha igen, akkor hogyan.

Egyébként a Büszkeség és balítélet című regény jutott eszembe, ha még nem olvastad, ajánlom figyelmedbe.:)